Idézetek az emberismeretről
Az ember története egyszerűbb mint gondoljuk. Mindig ugyanazt teszi: igazat szól, és hamisan cselekszik.
Egyszerre vagyunk istenek és férgek.
Nincs jó kapcsolatom a lusta emberekkel. Más nyelvet beszélünk. Nem értem, és nem is akarom érteni őket.
Csak higgye az élet, hogy engem már végleg beskatulyázott! (...) De az élet nagyon téved, mert végtére is: emberek vagyunk. Ember vagyok... akármilyen furcsa, én magam is. Ember. És az ember sokszor megtréfálta már az életet, mikor az azt hitte, sikerül bennünket tökéletesen gúzsba kötnie.
Ha emlékezetes benyomást akarsz kelteni, merj különleges lenni, és kilógni a sorból. Én például, ha előadást tartok egy konferencián, gyakran kitűnök a tömegből, mert az emberek úgy emlékeznek rám, mint "a boldogságfickóra" - de mi lenne, ha csak egy lennék húsz boldogságkutató közül? A válasz: vinnék magammal egy ananászt a színpadra. A konferencia végén mindenki emlékezne az ananászos előadóra. Persze meg kell magyaráznod az embereknek, miért vittél fel magaddal egy gyümölcsöt a pulpitusra, különben szimplán furcsának fogsz tűnni. Úgy értem, furcsábbnak, mint szeretted volna. Alig észrevehető határvonal választja el a jófajta furcsát az őt-biztosan-nem-hívjuk-meg-többet fajta furcsától.
Ha el akarsz hinni valamit, és a józan eszed rácáfol, biztos lehetsz benne, hogy a hited lesz erősebb.
Mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Az ember (...) a folyamatos veszteségek fájdalmának elviselése ellen van programozva.
Csak azok kedvesek másokhoz, akik magukhoz is kedvesek tudnak lenni.
Nem a tudatosság szünteti meg a spontaneitást, hanem az úgynevezett spontaneitás - pontosabban a spontaneitás látszata - a tudatosság látszatát.
Ha ugyanarról később mond valamit ugyanaz a személy, az más. Én holnap más leszek, mint aki ma vagyok. A múltam is más, a jelenem is más, a jövőm is más az időben.
A legfájóbb sebeket a jó hírnevünkön lehet ütni. Azon, hogy mások milyennek látnak bennünket, és hogy ez miként fogja befolyásolni a jövőnket.
A legtöbb ember elcseszett, de mindenki másként. Ami azt jelenti - még egy ember esetében is -, hogy miközben megpróbálod lenyűgözni őket, biztosan beletenyerelsz egyik-másik elcseszett tulajdonságukba, és akkor véged.
Két út áll előttünk. Berendezkedhetünk egy zárt életre, vagy berendezkedhetünk egy nyitott életre. E két utat persze rejtekutak, vadcsapások szövik át, kötik össze, de harmadik út nincs. Aki zárt életre rendezkedik be, az gondolkodását lezárja, az vigyáz arra, hogy a határig soha el ne merészkedjen, és igyekszik nem gondolni olyat, ami a kor gondolatdivatjától eltér. Persze közben rendkívül nyitottnak érzi magát, mobiltelefont vesz, az interneten szörföl, SMS-t küldöz: beleveti magát abba a hálóba, amely úgy börtönöz be szellemileg, hogy eközben megadja a mozgás, a szabadság illúzióját. (...) A másik utat úgy is jellemezhetnénk: a kibiztosított élet. Ezen az úton a lelkiismeret robbanásai vezetnek bennünket. Aki erre jár, az megnyitja gondolkodását; az nem lusta gondolkodni, és minden adandó alkalommal hajlandó arra, hogy a dolgokat szinte a nulláról indulva végiggondolja, tiszta szemmel értékelje.
Ha hatást akarunk gyakorolni másokra, a példamutatás nem csupán a legfontosabb, hanem az egyetlen célravezető dolog.