Idézetek az emberismeretről
Vigyázz azokkal, akik minden árnyékban a sötét árnyat, minden felvillanó fényben a feléjük tartó villámcsapást látják, mert míg az ostoba minden balszerencsés eseményben a szándékos támadást, a bölcs csak a lehetőséget látja.
Azt vettem észre, hogy akik "lista" szerint alakítják a mindennapjaikat, azok folyton elégedetlenek, és ezáltal boldogtalanok is, ugyanis állandóan azon kattognak, mi nem jött úgy össze, ahogy várták, és nem annak örülnek, amit már elértek. Sajnos az ember gyarló és ünnepel, ha sikerült valami, ha viszont kudarcot vall, akkor elkeseredik. Ahelyett, hogy építő jelleggel fogná fel és abból is tanulna.
Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerű, és a szemünk szüntelenül félreértelmezi a jeleket, de neki sikerült megérintenie olyan helyeken, amikről azt sem tudtam eddig, hogy léteznek.
Bizonyos szempontból úgy viselkedünk, mintha nem akarnánk felnőni; kényelmesebb gyereknek maradni, elvárni, hogy más gondoskodjék mindenről; valaki, aki (...) mindannyiunkat "helyes" cselekvésre kötelez, cserébe pedig megvéd a magány, a fájdalom, és mások közönye ellen, és nem hagyja, hogy megvessenek tévedéseinkért.
Minél jobban ismersz valakit, annál kevésbé tiszta az a kép, amelyet róla alkotsz.
Arcát az ég felé fordítja, szemében megcsillan a hold fénye. Egy pillanatra olyan érzésem támad, mintha most titkos énjét mutatná meg nekem - azt, amelyet gondosan és mélyen elrejtett a sármja, a humora és a Bátrakra jellemző hencegése alatt. És félelmet kelt bennem, mert ez az énje kemény, rideg és szomorú.
Ítélkezni sokkal könnyebb. Azt gondolni, hogy a jó az egyik oldalon van, a rossz meg a másikon. Pedig nem. Nem így van. Tudja (...), a rosszat néha... néha nehéz felismerni... Valaki eldönt valamit, a többiek úgy gondolják, hogy jó a döntése, vagy legalábbis nem nagyon rossz, és követik. Kezdetben esetleg van, aki ellenáll, aki szól, hogy nem lesz ez jó, nem így kellene csinálni, de aztán neki is be kell állnia a sorba.
Kívánságokkal senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy az akarata ellenére tegyen valamit. Például, hogy belénk szeressen.
Ebben a világban az egyedüli igazi szörnyetegek az emberi lények.
Nem bízom az állandóan panaszkodó emberekben, de azokban sem, akiknek semmi nem elég jó, és minden bajukért mindig másokat hibáztatnak.
Vannak arcok, melyek az igazi érzéseket jobban eltakarják, mint az álarcok mosolyunkat vagy zavarunkat.
Bőszen küzdünk minden nem kívánatos dologgal, ezzel azonban csak újratermeljük a harcot.
Az életvágy minden ember legtermészetesebb érzése.
Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk - de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok.
A szólás azt mondja, hogy ha adsz egy kalapácsot egy kisfiúnak, az egész világ szöggé válik. Ha egy fajt ajándékozunk meg a mechanika, a biológia és a pszichológia elemi megértésével, az egész világ géppé, dzsungellé és társadalommá válik.
Facebook
Pinterest