Idézetek az emberismeretről
A nők jobban ismernek bennünket, mint mi magunkat.
Tökéletes előítélet-mentesség nem létezik. Vannak előítéleteim, hiszen mindenkinek vannak. A terepen dolgozó paleontológusnak is vannak. Ha vízilófogakat keres, vízilófogakat fog találni.
Az embereknek szükségük van hősökre, de egy ember sem lehet olyan hatalmas, mint a nyomorúság, így hát a legenda úgy nő az igazság magva köré, mint egy igazgyöngy.
Bárki, aki bármely élőlény életét értéktelennek tartja, azzal a veszéllyel néz szembe, hogy előbb vagy utóbb az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni.
A hősiesség iránti vágy nagyon vakító tud lenni.
A legmélyebb ösztöneinket szerintem nagyon nehéz felülírnunk.
Aki azt gondolja, hogy könnyű meggyőzni egy intelligens nőt arról, hogy azt tegye, ami a legjobb neki, az bolond.
Néha az ember olyan életre vágyakozik, amely jobb, mint amibe beleszületett.
Minél szellemesebb vagy, annál több jóindulatot és udvariasságot kell tanusítanod, hogy az emberek megbocsássák felsőbbségedet.
Az emberek mind egy szerepet élnek vagy akarnak élni. Egyszerűbb síkon ez a szerepjátszás is egyszerű: a nők úgy mosolyognak és fésülködnek, mint kedvenc moziszínésznőjük, és igyekeznek magukra ölteni feltételezett lelki tulajdonságait is. A férfiak megjátsszák a kiváló orvostudós, az önfeláldozó családapa, az aranykedélyű bohém stb. hagyományos szerepét. De magasabb síkokon, magasabb és bonyolultabb lelkeket magasabb és bonyolultabb történelmi és irodalmi szerepek csábítanak: a Múzsa, a Mártir, az Elátkozott Költő, Széchenyi vagy Petőfi szerepe.
Az ember oktalanabb az állatnál, csak az ember gyűjt akkor is, amikor nincs rá szüksége.
Amikor az élet csapásokat mér valakire, az illető azzal védekezik, hogy meggyőzi önmagát: mindez csak látszat, kolosszális optikai csalódás.
Az értelem teszi az embert, semmi más.
Sokat elárul egy férfiről az, hogy hogyan bánik az anyjával.