Hász Róbert

A teremtő megteremtette a világot, és rábízta az emberekre, hogy rendezzék be a saját kívánságuk szerint. Mert az embernek szabad akaratot adott, de tudást nem. De milyen eredményt tud elérni az olyan lény, akinek akarata nagy, de tudása szinte semmi? Csupán célokat tud maga elé fölhalmozni, de a hozzájuk vezető utat már nemigen találja meg.

Az emberek olyanok, mint a búzaszemek, és a világ a rostájuk: aki átmegy a rostán, már nem a világé, de aki fennakad, az a világé. De mi köze a rostának az igazsághoz? Aki a rostát tartja, annál az igazság.

Az ember oktalanabb az állatnál, csak az ember gyűjt akkor is, amikor nincs rá szüksége.

Minden úgy van jól, ahogy éppen van. A rossz is. A világot nem lehet átformálni, mert maga az ember megváltoztathatatlan. Csak az ideológiák, az önpusztítások mesterségesen megkonstruált okai, ürügyei váltakoztak egymással, de az emberi alaptermészet, amely mindig az ideológiák pajzsa mögé rejtőzik, ugyanaz maradt a történelem folyamán.

A hit erősebb a tudásnál, főképp a vakhit, hiszen a tudatlanságon alapszik, és aki semmit sem tud, abban nem is lehet semmit megingatni.