Idézetek az emberismeretről
Az ember mindent akar egyszerre. Ezért mindig késésben van legalább egy területen.
Az ember meglepő dolgokkal tud szembesülni, ha rádöbben, ki vágyik át az ő életébe nosztalgiával, vagy kinek a vágya tárgya titokban.
Tanítványaink alapos és pontos ismerete nélkül lehetetlen bármiféle nevelésük. Tehát csak jó emberismerő lehet jó pedagógus.
Intelligensnek lenni nem ugyanaz, mint erősnek lenni. Az erős ember minden helyzetben erős, de a zseni lehet briliáns egyes helyzetekben, míg teljesen bugyuta más szituációkban.
Egy unintelligens ember egyszerűen nem képes felfogni, hogy milyen is jelentősen intelligensebbnek lenni. Olyan ez, mintha egy színtévesztőt kérnénk meg arra, hogy jellemezzen egy piros és zöld foltokból álló mintát.
Az, hogy a menedzsereknek tetszene, ha az embereket korlátozott és könnyen érthető kategóriákba lehetne sorolni, még nem jelenti azt, hogy ez a valóság.
Vajon az ember személyiségének mekkora részét teszi ki az, amit a többiek elképzelnek róla? (...) Gondolj csak bele: egyikünk sem látja ugyanazt a személyt ugyanúgy. Mi is részesévé válunk az egyenletnek. Tehát az egyén soha nem egy önálló valami.
Zagyvaságokkal túl lehet terhelni az elmét, sőt őrületbe is lehet kergetni velük.
Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne...
A sajtó révén (...) immár nagyon is lehetővé vált, hogy valaki egyszerre legyen gondolkodásában középszerű, híján legyen a képzelőerőnek és a kreativitásnak, és egyúttal elképesztően jól informált legyen. Korunk hülyéje minden további nélkül tudhatja, amit korábban csak lángelmék tudtak, persze így sem lesz más, mint idióta - a jellemvonások olyan elkeserítő elegye ez, amely elmúlt korokat nem nyomasztott.
Az emberek nem szeretik a valóságot. Nem szeretik a józan észt. Amíg a koruk rá nem kényszeríti őket.
Saját intellektusunk az univerzumban fellelhető legbonyolultabb dolog.
Az ember tulajdonképpen bármit állíthat bárkiről. Valahogy mindig jellemző az illetőre.
Azt mondják, ha belenézel valakinek a szemébe, akkor megismered, meg hogy a szem a lélek tükre, de amikor a te szemedbe nézek, csak sötétséget látok.
Szerintem az emberek is olyanok, mint a festmények. Ha elég alaposan megnézed őket, már nem egy tökéletes orrot, vagy egy szabályos szájat fogsz látni. Nem a pattanások helyét fogod látni, és nem is gödröcskéket az arcon. Ezek fokozatosan elmosódnak, és hirtelen meglátod a színeket, az életet, és a szépség egészen új értelmet nyer.
Facebook
Pinterest