Rókusfalvy Pál

Növendékeink igaz megismerése nem perifériális része a nevelésnek, hanem alapja minden fejlesztő nevelői ráhatásnak.

Jó pszichológusnak és jó pedagógusnak lenni alapjaiban igen gyakran az emberekhez való ellentétes beállítottságot kíván, amelynek egy időben, egy személyben való megvalósítása nem csak sok és szilárd ismeretet, hanem a tapasztalatokon kívül elsősorban bölcs önmérsékletet és igen szilárd jellemet is megkövetel. A pszichológus - ha igazán és mélyen akarja megismerni a gyermeket - fenntartás nélkül, hibáival együtt fogadja el őt, úgy ahogy van. A pedagógusnak viszont azt kell szemlélnie benne és követelnie tőle, akinek lennie kell.

Tanítványaink alapos és pontos ismerete nélkül lehetetlen bármiféle nevelésük. Tehát csak jó emberismerő lehet jó pedagógus.

Igazán nevelni csak az tud, aki teljes meggyőződéssel hisz abban, hogy a nevelés lehetősége - ha nem is végtelen, de - szüntelen.

A növendékek egész élete a szemünk előtt zajlik le, tulajdonképpen nyitott könyv, tele rengeteg érdekes mondanivalóval. Csak jó szem, bizonyos tapasztalat és a viselkedés, a cselekvés törvényeinek ismerete szükséges ahhoz, hogy olvasni tudjunk benne.

Pedagógusok részére (...) a kérdőív olyan, mint az épszemű embernek a szemüveg: csak gyengíti a látását.