Idézetek az emberismeretről
Nem is találkoztam olyan pályatárssal, aki elitta volna a tehetségét, ahogyan mondani szokás, az agyát. Legfönnebb azt a nem kevésbé fontos készségét, hogy kezelje, becsülettel bánni is tudjon vele. Veszendőbe rendszerint a személyiség megy, amikor lassanként megváltozik, külsőre-belsőre átalakul egy régi barát: ő az, akinek újabban a homloka mindig egy kicsit nyirkos, aki egy kicsit fésületlen és gyűrött, nikotinos a körme, egy kicsit "illatos", és tekintete előtt, mint a nyári forró úttest fölött a levegő, a bizonytalanság lila párái remegnek. És egy kicsit már megbízhatatlan, kicsit hazudós, tudja ezt ő is, emiatt bűntudat molesztálja, mulasztásai nyomasztják, magyarázkodik, füllentései készségesen bevonulnak az életrajzába, végül már nem is bír szabadulni a mámorban keletkezett világ kellékeitől.
A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már, hogy a játék nemesebb, mint a munka. És tudja azt is, hogy a játék értelme nem a játékban magában van, hanem abban, hogy mennyire értékes az, amit a játékban kockára teszünk.
Nagy rejtély ez az egész élet. Az ember sose tudja, hogy mit is akar igazán, mert nincsen hozzá elég esze. Csak azt tudhatná, hogy a szíve mit akar, azt meg nem akarja tudni. Jobb is. Jobb, ha nem kutakszik, hogy mi van a szívében. Mert nincsen olyan teremtmény, akinek az van a szívében, amire a Jóisten megteremtette. A legkisebb bogárkában is benne lakik az aljasság, de amikor az embert teremtette az Isten, maga az ördög tartotta neki a gyertyát. Az ember az mindenre képes.
Ne higgy annak, amit az emberek mondanak neked; annak higgy, amit tesznek!
Ha egyszer kudarcot vallasz, barátaid, szomszédjaid és kollégáid mindig bukott emberként fognak rád tekinteni.
Nem lehet előre megjósolni, kiből lesz ellenség.
Sokan hiszik, hogy a vallomáskötetekből valóban fontos dolgokat tudnak meg a szerzőről, ez tévedés. A "vallomás" színjáték, a szerző elképzel egy figurát apró részletességgel, és szeretne hozzá hasonlítani.
Az ember nem születik szörnyetegnek, legfeljebb azzá lesz.
Vannak emberek, akikből valami erő, bizonyos hatalom sugárzik, amely vonz, lenyűgöz és imponál.
A legtöbb ember olyan helyzetben van, hogy ha azt kérdezzük tőle: "Miért van itt? - Miért teszi ezt?" - azt kell felelnie: "Azért vagyok itt, mert az áradat, a vihar ide sodort, s azért teszem ezt-azt, mert rákényszerít a véletlen, meg a körülmények így kívánják."
Ugyanabban a világban élünk, de azért nem egészen. (...) Tekintetek, hanghordozások, pillantások, reakciók: mindössze ennyi választ el minket attól, amit megélünk.
Az emberek soha nem változnak meg fenyegetés vagy kényszer hatására. Akkor változnak, ha találnak valami számukra becses dolgot, ami olyan értékes nekik, hogy elkezdenek miatta másképp élni.
Az ember programozható és programozott biorobot.
Az akaratlanul feltörő rossz gondolatok tökéletlen természetünkből fakadnak, s egyaránt bizonyítják az emberi sors nagyságát és veszélyeit.
Facebook
Pinterest