Ámosz Oz

Az erős emberek majdnem mindig megtehetik, amit akarnak, de még a legerősebb emberek sem dönthetnek afelől, hogy mit akarhatnak.

A kíváncsiságot nagyon fontos erénynek tartom, mert képessé teszi arra az embert, hogy beleképzelje magát a másik bőrébe. És ez jobb emberré tesz bennünket.

Lassanként minden elmúlik: az akarat, a vágyak, az emlékek, a testi gerjedelem, a kíváncsiság, az öröm, a nagylelkűség. Amint a szél elcsitul a dombok között, úgy csillapodik le a lélek is. Az évek múlásával még a fájdalom is alábbhagy egy kissé, de a fájdalommal együtt a többi életjel is elkopik.

Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik.

Az embernek hihetetlen képessége van a továbbélésre. A háború semmi, ha a holokausztra, a koncentrációs táborokra gondolok. És azok az emberek, akik megjárták a haláltáborokat, és hazatértek, szintén folytatták az életet, gyereket neveltek, dolgoztak.

Nincs olyan reggel, hogy ne tennék ott egy rövid, félórás sétát. Segíti a tisztánlátást. Amikor hazatérek, és bekapcsolom a rádiót, és azt hallom a hírekben, hogy ez vagy az a politikus a "soha" meg a "mindörökre" szavakkal dobálózik, tudom, hogy a kövek kinevetik.

Elég egy kis gonoszság, és ember az embernek pokla lesz. És elég egy kis szánalom, némi nagylelkűség, és az ember a másikban találja meg a paradicsomot.

Az európai lexikális tudásalap számomra kevésbé fontos, mint az eredetiség, annak a képessége, hogy összekössenek dolgokat, új kapcsolatokat hálózzanak. Szükség esetén könnyű hozzájutni egy adott tudáshoz, de ha valakinek nincs eredeti gondolkodásmódja, ha gyermekkorában nem szokta meg az önálló gondolkodást, a kérdések bátor felvetését, a kritikát, akkor felnőve konformista lesz.

Az íráshoz szerintem empátia szükséges, humor és egy kevés távolságtartás, s persze nagyon fontos a kíváncsiság is.

A kétkedők büntetése, hogy mindig mindenben kételkednek, még a saját kételyeikben is.

A gúnyolódás némileg megvédi a gúnyolódót a magány fenyegetésétől. (...) Másokat kigúnyolni csapatban szokás, míg az, aki a gúnyt elszenvedi, mindig egyedül marad.

A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.

Mi mindannyian, az összes élőlény ezen a bolygón, az emberek és a négylábúak, a madarak, a rovarok, a hüllők és a halak, mindnyájan elég közeli rokonságban állunk egymással, a köztünk lévő számos különbség ellenére: hisz (...) mind egyformán azon igyekszünk, hogy jó legyen nekünk, se túl meleg, se túl hideg, és valamennyien, kivétel nélkül megpróbálunk vigyázni magunkra, és óvakodni mindentől, ami vág, mar vagy szúr. Hisz mindannyiunkat nagyon könnyű elpusztítani.

Mindig, mindenkor, mindenhol egy fiút és egy lányt, akik időnként kettesben szeretnének maradni, ahelyett hogy állandóan az egész társasággal lógnának, azonnal egy párnak vélnek. És egy pár irigységet ébreszt. Az irigység fáj, és egyre dagad, és elkezd gúnyt termelni, nagyjából ugyanúgy, ahogy egy piszkos seb a gennyet.