Ámosz Oz

Egy lány és egy férfi közt a barátság szóba se jöhet: ha van köztük elektromosság, akkor nem lehet köztük barátság. És ha nincs köztük elektromosság, akkor egyáltalában nem lehet köztük semmi.

Virágzás, lombhullás, születés, halál, Nem véletlen egy sem, a sors könyvében áll.

Egy idegen hölggyel úgy a legkönnyebb megismerkedni, ha az ember az ölebének udvarol.

"Tényleg", "igazán" - ezek mögé a szavak mögé szokott elbújni a hazugság.

Ha írni akarsz, muszáj visszanézned, és a pillantásod sóbálvánnyá változtat téged is, meg azt is, akit nézel.

A létező dolgokról írni, megpróbálni szavakba zárni egy színt, egy illatot, egy hangot, kicsit olyan, mint Schubertet játszani, miközben Schubert maga is a teremben ül, és talán gúnyosan mosolyog a sötétben.

Az emberi természet alapvetően nagylelkű, és csak a társadalmi berendezkedés taszít minket az önzés, a kapzsiság és a kizsákmányolás karjaiba.

A szépirodalom egyik feladata legalább egy cseppnyi vigaszt vagy melegséget leszűrni néha az emberi szenvedésből és nyomorúságból. Hogy is mondják? Legalább nyalogatni a sebeinket, ha már nem tudja bekötözni őket.

Időnként érdemes világosságot gyújtani, hogy megnézze az ember, mi folyik körülötte.

Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna.

A legtöbb pár esetében se a nő, se a férfi nem túl nagy szám. Így van ez: ha nincs köztük elektromosság, hogy jöhetne egyáltalán létre a kapcsolat? Ha viszont van elektromosság, a végén megégetik magukat. Ez az oka, (...) hogy vagy így, vagy úgy, de a szerelemnek szinte mindig kétségbeesés a vége.

Sokféle rabszolgaság létezik: konformitás, tetszési vágy például, ha mások csodálatától és elfogadásától függünk.

A humor relativizmus. Ha elég kíváncsiak vagyunk, el tudjuk, és akarjuk képzelni azt, hogy milyen lehet a másik bőrében, akkor meg tudjuk tanulni, hogy magunkat kívülálló szemével lássuk. Akkor pedig már nevetni is tudunk magunkon.

Az emberek jönnek és mennek, születnek és meghalnak, de a könyvek örök életűek.

A kísértés olyan, mint a tüsszentés. Először az ember nem érez semmit, aztán egy kis csiklandozást fedez fel az orra tövében, és aztán a vágy, hogy csinálja, úgy elhatalmasodik rajta, hogy képtelen lesz visszatartani magát.