Idézetek az emberismeretről
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Egy ember értékét vagy onnan lehet tudni, hogy mennyije van, vagy onnan, hogy mennyivel tartozik. Csak az összeg számít.
Az emberek a gondjaikért hajlamosak másokat okolni. (...) Ha meg akarjátok ismerni a körülöttetek létező világot, akkor meg kell értenetek, hogy azért nem vagytok tudatában saját teremtő tulajdonságotoknak, mert tökéletesen beleéltétek magatokat az éppen aktuális szerepetekbe!
Az arc az emberi faj vonalkódja. A törzsi rendszer kialakulása óta az ember a másik arcát figyeli, hogy rájöjjön, vajon baráttal vagy éppen ellenséggel áll szemben.
Ha valaki felidegesít, az azért van, mert vannak olyan tulajdonságai és cselekedetei, amelyek benned is megvannak, csak annyira elfojtottad őket, hogy nem tudsz a létezésükről. Éppen ezért hihetetlen intenzitással befolyásolnak téged, de mivel nem veszel róluk tudomást, az egód a maga módján próbálja felhívni rájuk a figyelmedet. Azok a személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak benned is, csak letagadod a létezésüket.
Ha olyan ember vagy, aki szemtől szembe mindig szépeket mond a társairól, de a hátuk mögött becsmérli őket, számíts rá, hogy hamarosan senki sem fog szeretni téged. Eddig még mindenki lebukott, aki ilyesmivel próbálkozott. A kettős szerep olyan nagy terhet ró az emberre, amelyet nem bír el sokáig. Képtelenség ilyen teher alatt mindig hibátlanul játszani.
A fegyelmezettség általában helyes, szükséges és dicsérendő dolog, néha azonban arra is alkalmas lehet, hogy valaki a gyávaságát leplezze vele.
A gondolat nem folyó, hogy gátat vethess neki.
Az emberben voltaképp három állat-típus lakozik, a gazdájának mindenben alávető hűséges eb, a ravaszul hízelgő, de végső soron háziasíthatatlan macska, és a vérszomjas, szabadon élő farkas.
Mindenki potenciális gyilkos. Előbb-utóbb mindenkiben feltámad, ha nem is az akarat, de a vágy, hogy öljön. Hányszor hallja az ember: "Úgy feldühített, hogy meg tudtam volna ölni!" - "Meg tudtam volna ölni B.-t, amiért azt mondta..." - "Olyan mérges voltam, hogy meg tudtam volna ölni!" És ez szó szerint így is van. Az embernek az ilyen pillanatokban teljesen tiszta a feje. Szeretné megölni Y.-t, Z.-t. De nem teszi meg. A vágyhoz hiányzik az akarat. A kisgyermekekben már nem működik ilyen jól a fék.
Vannak emberek, akik jogot formálnak arra, hogy eldöntsék mások helyett mások viszonyát istenhez és a világhoz; és vannak emberek - a nagyszámú többség, akik átadják ezt a jogot másoknak, és vakon hisznek annak, amit nekik mondanak. Egyformán vétkesek ezek is, azok is.
Azt gondolod, hogy akit ismersz és szeretsz, az olyan is, mint amilyennek látod. Nem ismered még az emberi szívet, hogy mekkora keserűség és milyen gonoszság lakozhat benne.
Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül s mégis be akarja tölteni, nem tehet mást, mint hogy a fennmaradó ürességet önmagába helyezi el.
"A fiatalok mindig ezt mondják - de sohasem teszik meg!" Milyen ósdi trükk - és mégis hányszor beválik (...). A fiatalok borzasztóan sebezhetők! Szinte észre sem veszik, és már el is szánták magukat, hogy bebizonyítják!
Kicsit bántja az ember önérzetét, ha higgadt szavakkal kénytelen ecsetelni kudarcát.
Aki bizonygat, az nem bizonyít, aki győzködik, az nem meggyőző.
Facebook
Pinterest