Idézetek az emberismeretről
A kihívó viselkedés és a pökhendiség mindig önbizalomhiányra vezethető vissza, míg az alázatosság és udvariasság a belső erő jele.
A gyöngék kegyetlenek. Gyöngédségre csak az igazán erősek képesek.
Az ember alapvető érzelmi szükségletei a következők: igényli, hogy lássák, hallják, elismerjék, értékeljék, becézgessék (...). Szabadságra van szüksége ahhoz, hogy a maga útját járja, a saját tempójában fejlődjék, hibákat kövessen el, és tanuljon belőlük. Szüksége van arra, hogy elfogadja önmagát, másokat, és hogy a többiek is elfogadják őt. Vágyik rá, hogy életében az "én" és a "mi" elve egyaránt érvényesüljön. Igyekszik azzá az egyedi lénnyé válni, aki valójában.
Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja.
Embernek lenni a legnagyszerűbb dolog a világon, ugyanakkor néha elég lehetetlenül viselkedünk, és nem ártana, ha megtanulnánk nevetni ezen. Végül is tényleg vannak abszurd dolgaink. Megteremtettük például az idő fogalmát, hogy aztán az idő rabjaivá váljunk.
A fiatalok semmit sem vesznek annyira zokon, mint amikor az idősebbek tanácsot akarnak adni nekik.
Amennyire hiteles lehet az az ember, akit elfog a szellemi nyugtalanság, és akár a szobájából ki se lépve, akár világrészeken keresztül vándorolva keresi a mesterét, annyira hiteltelen a tanítványok után rohangászó mester, aki hirdetéseken, plakátokon toborozza a híveket.
Az emberek voltaképpen örömüket lelik benne, ha az orrukra kötik, milyen rémségesek. Ezért tódulnak a népszerű prédikátorokhoz.
Azokat, akik a hegytetőre értek, már sohasem fogják érdekelni a völgyben rekedtek. Fürödnek a napfényben, örülnek, hogy ilyen sokra vitték.
Emberek azt állítják magukról, hogy józanul gondolkodnak, szkeptikusak és ironikusak, holott az irónia nem az igazi ember, hanem a tunya szellem tulajdonsága. Mert a szerelmet sem ajándékként adja neked valamely arc, amint a lélek derűje sem a táj látványából, hanem sikerrel megvalósított hegymászó vállalkozásából származik.
Erő és lágyság a harmonikus emberben egyszerre működik, hol az egyik van kívül s a másik belül, hol fordítva, s titka, hogy a helyes dolgot mindig a megfelelő pillanatban teszi.
A tökéletes ember a tudósok, a költők és a meditálók világát teremti meg. Én úgy gondolom, hogy ennek a három központnak minden emberben működnie kellene, mert minden egyes ember önmagában is egy egész világ.
Három féle ember van a világon: azok, akik a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, és azok, akik egyszerűen kikerülik a munkát. Akik a maguk urai... azok a mindentudók, mert uralják a sorsot. Ők azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Ők azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell.
Csak akik eléggé erősek ahhoz, hogy önmaguk felől csendben tudjanak maradni, eléggé erősek ahhoz is, hogy biztosak legyenek magukban!
Csak nagyon kevés ember eléggé éber - vagy mondjuk úgy: dörzsölt - ahhoz, hogy felismerje: egész életét a gondolkodása irányítja, és ha befolyást gyakorolnak a gondolkodására, akkor valójában az egész életére, egész jövőjére gyakorolnak befolyást. Az emberek gondolkodását pedig nagyon könnyű irányítani, mindössze tekintély szükségeltetik a művelethez.
Facebook
Pinterest