Idézetek az emberismeretről
Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.
A világon a legrosszabb tárgyaló az az ember, aki ravasznak hiszi magát.
Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.
Kétféle ember él, az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös, és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz.
Mindenhol vannak olyanok, akik nem veszik észre vagy nem számít nekik, mekkora fájdalmat okoznak. Igen, zsarnokok mindenhol vannak, de azok a legrosszabbak, akik úgy fúrják be magukat, hogy észre sem vesszük.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
Az önteltség a leggyógyíthatatlanabb kór, amit az emberi lélek ismer.
Ha a lényeket vonzónak és jelentőségteljesnek látjuk, ez csak örömöt hozhat, míg ha a hibáikat keressük, szellemi szegénység keletkezik. Akkor állandóan rossz társaságban leszünk, és nehéz lesz képességeinket kibontakoztatni.
A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.
Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami.
Az ember lényege jobban kiderül a szavaiból, mint a látható lényegéből.
A pesszimista az olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne.
Ha az az érzésed, hogy átvágnak, akkor valószínűleg tényleg átvágnak.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad.
Facebook
Pinterest