Idézetek az emberismeretről
Sok ember meghallgathat, de kevés ember van, aki valóban meghall.
Semmi sem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, amelynek során egy ember elárulja jellembeli sajátosságait.
Kegyetlenség: emberi szív, Féltékenység: emberi kép, Terror: istenember-alak, Titok: emberi öltözék.
Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és... vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.
Értsd meg, kérlek, Szeret valóban téged, Pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, Nem kell semmilyen jelmez, Csak menj már, mert vár rád Az a lány!
Ha az embert megszorítják, olyasmi is az eszébe jut, amire egyébként sose gondolna.
Igen. Különbözőek vagyunk. Az egyik attól vadul meg, ha megmondják neki az igazat, a másik pedig a frázisokat nem bírja elviselni.
Idegi bántalmak esetén a beteg gyakran fordul idegenhez, és ugyanakkor elveszíti bizalmát a hozzá legközelebb állókban.
A zűrzavar lehet bennünk, rajtunk kívül vagy mindkét helyen. Sok hang, sok akarat, sokféle vágy, késztetés, érzés, gondolat - kell egy karmester, aki kellő eréllyel renddé szervezi a diszharmóniát.
Az ostobaság nem zárja ki a ravaszságot.
Nem helyes, ha az embert a személyes reakciói befolyásolják mások megítélésében. Nem szabad az érzéseinkre hagyatkoznunk.
Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.
A nagymenők és a kisemberek között egyetlen különbség van csupán: az egyiket komolyan veszik, a másikat nem, az egyiktől tartanak, a másiktól nem.
Olyan sok jószívű embernek nincs esze.
Milyen sokan járnak olyan helyeken, tűnődött, ahol igencsak azt szeretnék, ha nem látná őket senki!
Facebook
Pinterest