Idézetek az emberismeretről
Aki mindenben megért, egészen biztos, hogy teljesen érdektelen irányodban.
Az embereknek többnyire van valami önvédelmi ösztönük. Tudják, hogy kik előtt nem tanácsos ezt vagy azt mondani vagy tenni.
Mit számít a kéz ereje annak, aki nem meri felemelni?
Ahogyan Diderot magyarázza a színészi képességet: csak nő lehet nagy és igazi színész, mert tudatosan az. A férfi sokkal alaposabb annál, semhogy át ne élje egy részét annak, amit játszik; míg a nő sokkal öntudatosabb, semhogy részben meg ne játssza azt, amit átél.
Szeretsz velem lenni, az egyedüllétet (...) ki nem állhatod. Mindig a kalandot keresed, hogy ne kelljen a fontos dolgokkal foglalkoznod. Az éltet, ha az ereidben tiszta adrenalin folyik, és megfeledkezel róla, hogy ott vérnek kéne folynia, és semmi másnak.
Mindig megbocsátom mások haragját, mert az ember természetéhez tartozik, hogy dühbe gurul. Általában megbocsátom, ha valaki hazudik nekem, mert az emberi természet nagyon gyenge, és nagyon gyakran nem elég szilárd ahhoz, hogy szembenézzen a nehézségekkel, és elmondja a teljes igazságot. Azt is megbocsátom, ha valaki alaptalan híresztelést vagy pletykát terjeszt rólam, mert nagyon könnyű kísértés, hogy másokat így próbáljanak meggyőzni.
Aki fél naggyá lenni, az kicsi marad, aki fél sírni, nevetni sem tud.
Annak, aki odafigyel, a hazugság legalább annyit mond, mint az igazság. Néha többet is.
Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahűséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hűvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerűen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy műalkotás... befejezett, tökéletes!
A sorsnak (...) nyilván káröröme telik benne, hogy megajándékozhat bennünket ilyen Vitézjancsikkal és Vakondlikakkal. Próbára akarja tenni a türelmünket. Ha az ember körülnéz egy kicsit, bőven talál ilyen jellemtörpéket. Amikor az állam rájuk varr valami címet, a zsiráf sem hordhatná magasabban a fejét, mint ők. De nézd meg, hogy összeomlik a sok vitézjancsi, ha az állam visszaveszi tőlük kölcsönadott tekintélyét. Léket kapnak, és kimegy belőlük a levegő, mint a marhahólyagból. Olyan szánalmasak, hogy az ember elfelejt beléjük rúgni.
Ha valaki hazudik a szájával, néha elárulja az igazat a szemével.
Kétféle ember létezik: az egyik felnőttként is képes gyermekszemmel nézni a világot, a másik nem.
A tekintélyvesztés borzalmas dolgokat művelhet egy férfival.
Az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Ez a próbatétel legtöbbünknél az élet korai szakaszában jön létre. Az ember eléggé hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták.
Ha olyat kérdeznek az embertől, amire tudja a választ, egyáltalán nem nehéz hatásosan bűvészkednie.
Facebook
Pinterest