Idézetek az emberismeretről
Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező. És kevés van belőlük.
A gyerekek nap mint nap éreznek hasonlót. Dühbe gurulnak, s azt mondják apjuknak-anyjuknak: "Gonosz vagy! Utállak! Bárcsak meghalnál!" Az anyák - mint értelmes, józan teremtések - nem veszik zokon, oda sem figyelnek. Ám mikor felnövünk, még mindig gyűlölhetünk ugyan, de már nem akarunk gyűlöletből ölni. Vagy ha mégis... nos, akkor börtönbe kerülünk.
Senki nem szeret sajnálkozni, főleg ha a hibát ő követte el.
Semmi sem teszi olyan élessé a látást, mint az irigység.
A hitvány és sunyi ember ugyanis minden dologban bizalmatlan, mert a maga mértékével mér másokat.
Egyre jobban meg vagyok győződve róla, hogy úgy lehet meghódítani az embereket, ha ugyanolyan hajlamot színlelünk, ha az ő szájuk íze szerint bölcselkedünk, tömjénezzük a hibáikat és bármit csinálnak, magasztaljuk őket. Nem kell félni, hogy esetleg túlzásba visszük a hízelkedést, vagy hogy kilóg a lóláb: épp a legravaszabbakat lehet a legkönnyebben felültetni, és nincs az a nevetséges pimaszság, amit le ne nyelnének, ha dicsérettel van ízesítve. Az őszinteség persze megsínyli az efféle mesterkedést, de ha az embernek szüksége van valakire, kénytelen idomulni hozzá, és csak így lehet megnyerni, arról nem a hízelgő tehet, hanem az, aki azt akarja, hogy hízelegjenek neki.
A gonosz sok álarcot hord. És egy sem olyan veszélyes, mint az erény álarca.
Az Álmosvölgy legendája c. film
Különös, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a foglalkozásukhoz, hogy örökké ugyanazt akarják csinálni!
Cinizmusba azok menekülnek, akik tudják, hogy hibáztak, de tehetetlenek.
Nem szabad az embereket holmi pletykák alapján megítélni. Olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak.
Az orvos azt tartja magáról, hogy ő isten, a modern társadalom főpapja. Ez az egyik része a fizetségének.
Mindketten egymás olvasmányai vagytok, a saját meg nem írt történetét olvassa mindegyikőtök a másikban.
Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.
A szabályok csak irányelvek azoknak, akiknek végképp nincs szabad akaratuk.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam, Mi történt, nem kell, hogy mondjam. Nem kell, mert elárulnak szemeim, Tudod jól, őszinték a szavaim.