Idézetek az életről
És egyszer majd a te boldogtalan, szánandó fiadat sem fogják kímélni, hanem az arcába vágják az igazságot, úgy, ahogy én most neked: mi végre éltél? Mi jót tettél? És a fiad nem tud majd válaszolni, mint ahogy most te sem..
"Az élet élet" - de mi az élet? Az-e, hogy az ember potroha puffadtáig egyen? Borban fetrengjen? Az-e, hogy eleven asszonyhússal rakja tele a házát? Vagy az, hogy részeg kedvvel nagyokat rikoltsunk? Káromoljuk Istent azzal a nyelvvel, amelyet ő ajándékozott? Vagy az az élet, hogy gyűjtsünk hitvány kincseket, ménest, gulyát, házat, pénzt, földeket? Vajon ha egy nap behunyod a szemed, mit viszel magaddal a ménesedből, gulyádból? Még csak egy gombot se vihetsz magaddal a másvilágra!
Nem csoda az, hogy a melledben a szünetlen dobogó valami van? Nem csoda-e az, hogy a belső részed mozog, mint valami malom? Nem csoda-e, hogy a tested legfinomabb része kemény csontgolyóba van foglalva, a szívedet, tüdődet meg csontkosár födi? Honnan származtál? A semmiből? A véletlenből? Hogyan van, hogy véletlenül a fejeden van a két szemed, és nem a hónod alatt? S honnan van, hogy éppen a szájadban van a nyelved, amellyel megízleled, hogy a testednek mi hasznos, mi ártalmas?
Nem elég, hogy álmodd az életet, éld is úgy, ahogy álmodod, mert különben szélhámosnak tart a világ
Mivel kimondatlanul állandóan valamilyen értéket tulajdonítunk az emberi életnek, irracionális azt állítani, hogy nincs pénzben mérhető értéke, még akkor is, ha az emberek többsége túl finnyás ahhoz, hogy ezt beismerje.
Jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az, amit semmi
Ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk, ahová hívnak, arra nekünk kell rátalálni.
Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.
Bekeveselltem: nem csupán végig-, hanem átélni akarom az életemet!
Élni? Igen - csak épp nem minden áron.
Nagy áron? Talán. De nem bármi áron.
Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.
A jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen
Az életet nem lehet tanfolyamon megtanulni. Vagy alkalmas valaki, vagy nem, erről van szó.
- Egyetemista koromban volt egy barátnőm (...). Volt egy ikertestvére. Nem egypetéjű, de akkor is ikertestvér. Nem mintha ez nagy különbség lenne, de az egypetéjűek között általában szorosabb a kapcsolat. A lényeg az, hogy másodéves korunkban az ikertestvére meghalt egy szörnyű autóbalesetben. A barátnőm nagyon különös módon reagált rá. Feldúlta a dolog, természetesen, ugyanakkor mintha meg is könnyebbült volna. Azt gondolta, hogy ezt megúszta. Isten őt választotta. Most már biztonságban van. Egy ember életében csak egy ilyen tragédia lehet. Érted, mit akarok mondani?
- Igen, értem.
- De az élet nem így működik. Vannak, akik egész életükben megússzák. Mások pedig többet kapnak, mint amennyit megérdemelnének. Sokkal többet. És a legrosszabb benne, hogy ez nem mentesít a többi csapás alól.
- Az élet nem fair.
Egy ember nemcsak önmaga él és hal meg. Továbbadja, ami benne rejlik, az utána jövőknek...
Facebook
Pinterest