Idézetek az életről
Nem igaz, hogy csak a rosszak találják szépnek az életet. (...) A jók életszeretete büszkébb, titkosabb, mélyebb
Senki sem tudja az igazi nevem, Senki sem érezheti, ha szeretem. Elmondanám, mennyit érsz, De egyetlen élet oly kevés.
Humor nélkül nem lehet élni. De véges-végig "elhumorizálni" az időt: úgy meg nem érdemes.
Igen, mi mindannyian próbáljuk az életünket kézben tartani. És próbáljuk elrejteni a szörnyű titkainkat, vagy csillapítani az elengedés miatti fájdalmat, vagy a gyermekeink hibáit rendbe tenni. De néha az egyetlen út, ami elvezet ahhoz, hogy rendbe tegyük az életünk, az az, ha teljesen elengedjük a múltat. Nem számít, mibe is kerül majd ez nekünk.
Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad.
Némelykor elkapja az embert az élet sodra, de csak a testét; betelik a sorsa, s az egész mégsem valószerű, csak azon veszi észre magát, hogy minden valahogy elsuhant fölötte.
David Herbert Richards Lawrence
Minden áldott reggel vidáman arra biztatott, hogy életemet tegyem éppoly egyszerűvé, sőt talán szabad így mondanom: ártatlanná, amilyen a Természet maga.
Óh, földi dolgok, ha nem kellene Birtoktokért megmozdítni az ujjat S úgy magatoktól ölünkbe esnétek: Be szép volna és - be kevés az Élet.
Az életet élni kell, nem pedig olvasni róla.
Mindannyian követünk el hibákat hosszabb-rövidebb ideig. Azonban nem mindegy, hogy a rövidre szabott életünkben mennyi időt töltünk el egy ilyen pocsolyában.
Mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.
Az életnek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy csodálatos legyen.
Fontos lenne megérteni, hogy a megváltott élet nem lehet, nem maradhat öncélú élet! Amit kaptunk és kapunk, azt tovább is kell adnunk, hogy hitünk hatással lehessen embertársainkra is... Ha a hívő jó példa, akkor Isten vonzó lesz... A világ azt hiszi el, amit személyes életeken, életváltozásokon keresztül lát.
Te ki vagy? Mit akarsz? Mit remélsz? (...) Egyik pillanatban azt gondolom, most már semmi lényeges nem történik velem, minden rendben lesz, rendben, és kíméletlenül halad majd minden a maga útján, és ezt a rendet és kíméletlenséget hívom az életemnek; a másik pillanatban meg ismeretlen, homályos jövő mered rám, farkasszemet néz velem, kicsit félek, mi lesz ebből, és remegőn gondolok arra, mi minden történik még velem.
Nem is olyan nagy vaszizdasz ez az élet, egy szempillantás alatt elröppen, jó lesz vele vigyázni.