Idézetek az életről
Nincs tökéletes, probléma nélküli élet, a küzdésmentes jólétben elpuhulna a test, és elbutulna az elme. (...) Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.
Minden győzelemben megbújt a jövendő vereség, minden örömmámor alján - a keserűség
Tudod, kezdem azt gondolni, hogy az igazi lelki növekedés csak akkor kezdődik, mikor teljesítettük a felnőttség követelményeit, amiket elvártak tőlünk. Például a munkát, a család felnevelését, egy közösség összehabarcsolását - szóval mindazt, amik távol tartanak az igazi lényedtől, és az embertől, akit hátrahagytál.
Az egész élet nem más, mint folytonos nevelés, melyben mindnyájunk Tanítómestere a nagy leckét a végére tartogatja.
Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.
Valahonnan idejövünk, és aztán elmegyünk valahova. És hogy honnan jövünk, és hova megyünk, az mindig titok. Ez a titok mindig önmagában rejlik, és mások számára megoldhatatlan.
Az élet nehéz, sokszor fájdalmas is, de annyira izgalmas, hogy én egyetlen pillanatáról se mondanék le önként.
Emlékeztessük magunkat arra, hogy mindannyian folyamatosan változunk. Az élet lassú utazás, melynek során olyan emberré válunk, amilyenné tesszük magunkat
A józan ész gyilkos hatással van az emberre, egy pillanatot sem szabad elszalasztani. Az élet egy pillanat. Semmi sincs utána, így aztán égnie kell mindig, a leghevesebben.
Nem kell mindennek jól végződnie (...). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.
Az embernek van egy belső iránytűje. Ha az megzavarodik, és észak helyett a délt mutatja, akkor az ember nagyon nagy bajba kerül. Hogy (...) milyen kompromisszumokra hajlandó és milyen kompromisszumokra képes, az egy más kérdés. A belső iránytű azért jó, mert az kihúzza a csávából. Ha nem, az baj. De hát, (...) mindegyikünk élete tele van kompromisszumokkal. Csak az ökör következetes! Nem?
Ez az élet egyik nagy tragédiája: hogy valami, valami mindig történik.
Ponyvaregény ez az élet! Mért nézted meg a végét? Azt ha előre tudod: semmi élvezeted.
Éveket élhetsz anélkül, hogy igazán élnél, aztán egyszer csak az egész élet belesűrűsödik egyetlen órába.
Az élet művészi szempontból leginkább attól kudarc, amitől megkapja a maga mocskos kis biztonságát: hogy soha nem élhetjük át kétszer ugyanazt az érzést.
Facebook
Pinterest