Idézetek az életről
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy egészséges testben megtörténik az első szívdobbanás, megkondul egy harang és az idő elkezd peregni. Életbe lép egy üzlet, amiről még azt sem tudtuk, hogy megkötöttük, a kártyalapokat azonban a sors tartja a kezében. Ahogy telnek a percek, az órák, a napok a hónapok és az évek, a történelem íródik, mi pedig folyamatosan futunk ki az időből, amíg az utolsó szívdobbanásunk azt nem jelzi, hogy az utazás véget ért, és itt az ideje összeszámolni a nyereségeinket és a veszteségeinket.
Az ember akkor a legboldogabb, amikor szükségletei és javai egyensúlyban vannak egymással. (...) A bölcs ember úgy valósítja meg ezt az egyensúlyt, hogy az igényeit csökkenti le a javai szintjére. A leghathatósabb módszer erre az, ha megtanuljuk megbecsülni az élet ingyen ajándékait: a hegyeket, a nevetést, a költészetet, a baráti borozásokat.
Hát nem megint meglep, miféle ócska bűvésztrükk is az Idő! (...) Úgy érzem, az életem olyan, mint egy festmény, amelyet sietve felvázoltak, de nem dolgoztak ki... mert nem volt rá idő.
Élhetőbb lesz az élet, ha a hullámlovas filozófiáját követjük: a hullámok jelölik ki az utat, és nem az én elképzelésem, hogy hová akarok megérkezni. Jobb úgy rátalálni az útra, hogy menet közben vesszük észre a köveket.
Az élet nem állhat abból, hogy előre kitűzött célokat valósítunk meg, ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni, hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni.
Minden történet egy előző történet folytatása. Semmi más nem biztos, csak ez. Hajlamos vagyok elhinni, hogy a világegyetem végtelen, hogy az ember halandó, de azért egyikre sem tenném a nyakam. Csak annyit tudok biztosan, hogy minden történet egy előző történet folytatása
Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek.
Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.
Rémes, hogy milyen szűk viselet más ember életét hordani.
Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.
Élvezd... Hogyha rontottál, tanulhatsz belőle, Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. A rosszat jó követi, nem lesz folyton nehézség. Nem baj, ha nem sportolsz, lehet félegészség, Élvezd az életnek minden egyes percét. Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Mindenkinek végig kell járnia azt az utat, aminek a végén megérti az élet nagy összefüggéseit.
Minden csak épül, aztán hanyatlik, elpusztul, majd újjáéled. Az események egy ideig folynak a szokott mederben, aztán minden megáll, kitágul és összehúzódik, mint a nagy fehér cápa kopoltyúja. Pofonegyszerű, ezért bárki láthatja, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, mindannyian semmik vagyunk, és ez így van jól, így teljes és tökéletes, és jó érezni az életet, jó egy csónakban fekve elgondolkodni saját rajzfilm-életünkön, jó kifújni magunkat, röhögni az egészen. Mert ennyi jár és nem több. Most élhetjük meg és jobban tesszük, ha minden rohadt percét élvezzük, és közben tudjuk, hogy ha elölről kezdhetnénk, megint mindent ugyanúgy csinálnánk. Mindent.
Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra. Új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet, hogy majd különösen szépen világít, de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van. Új lény csókolja meg a földet - talán lángészt, talán szépséget sugárzóan... testet ölt az, amit még soha nem láttunk. Egy emberben sem ismétlődhet meg a másik, és ő sem ölthet testet soha többé másban. Minden új lény - üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát; hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel a két örökkévalóság között.
Facebook
Pinterest