Idézetek az életről
Kettős életet élni nem gond. A hármas vagy négyes élet fog ki az emberen.
Egy szép dolog az árától függetlenül értékes. Azok, akik nem látják meg az értékes dolgokat az életben, soha nem lesznek boldogok.
Mindannyiunk élete győzelmekből és vereségekből áll - kivéve persze a gyávákat, (...) ezek ugyanis soha nem győznek és nem is veszítenek.
Néha az élet a mi csatamezőnk. Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, ami tenni akarunk.
Az életben való kapaszkodás jellemez minden élőlényt.
Tudod, hogy miért nem beszélnek a növények?
- Rem azt mondta, hogy erősebbek nálunk. Azt mondta, hogy csak az életre koncentrálnak, ezért nincs szükségük szavakra.
- Mégis mi esszük meg őket.
- De azért, hogy élhessünk.
Mindnyájan nagy dolgokra törekszünk, és nem vesszük észre, hogy az élet kis dolgokból áll össze.
Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.
Az élet szűnni nem akaró problémák sora, tele bonyolult, problémás döntésekkel és határidőkkel. De a legrosszabb mégis az, ha nem döntesz, csak várod a választ. Egy szempillantás alatt kell dönteni.
Képzeld magad egy koncertterembe, ahol a legédesebb zene dallamait hallgatod, amikor hirtelen eszedbe jut, hogy elfelejtetted bezárni az autódat. Nyugtalankodsz a kocsi miatt, nem tudsz kimenni a teremből, de a zenét sem tudod már élvezni. Tökéletes példája ez annak az életnek, amit a legtöbb ember él.
Talán nem a nevetés révén válunk eggyé az istenekkel? Nem csak így tudjuk elviselni az életet, a sok borzalmat, pazarlást, szenvedést itt a földön?
Az élet olyan rövid, hogy ki kell fejlesztenünk azt az intuíciót, ami megsúgja, hogy kivel és mivel érdemes foglalkozni, valamint kivel és mivel nem.
Az ember ne sajnálja azt, ahogyan élt. Minden a javára volt, ha túlélte.
A kísértés hosszan nyomja a csengőt, de a lehetőség csak egyszer kopogtat!
Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
Facebook
Pinterest