Joan Anderson

Mindig megtarthatod magadnak az egyéniséged egy részét, amihez senkinek semmi köze! Abban a percben, amikor megosztod másokkal a titkaidat, elhajítod az erőd egy részét.

Valaki egyszer azt mondta, egy jó férj az egy jó anya munkájának az eredménye.

Az erős ember élete a cselekvésről szól: nem érezhetsz meleget, míg létre nem hozod, nem lehet örömed, ha nem játszol, és nem ismerheted meg a szerencsét, ha nem kockáztatsz.

Minden az enyém lesz, de a maga idejében és évszakában. Amikor erőltetjük a dolgokat, az ösztöneink és a természeti elemek ellen harcolunk. Ez szinte önálló művészeti ágazattá vált, amire tökéletesen jól megtanítottak - kényszeredett beszélgetések, kierőszakolt érzések (...), sőt ránk erőltetett imák -, de mostanra számomra ez nem követhető életforma. Az árapály és az univerzum törvényei között működni sokkal kedvemre valóbb.

Tudod, kezdem azt gondolni, hogy az igazi lelki növekedés csak akkor kezdődik, mikor teljesítettük a felnőttség követelményeit, amiket elvártak tőlünk. Például a munkát, a család felnevelését, egy közösség összehabarcsolását - szóval mindazt, amik távol tartanak az igazi lényedtől, és az embertől, akit hátrahagytál.

Kezdem hinni, hogy a szerelem akkor jön, amikor az ember akarja. Inkább a szándék műve, mint a szerencsés véletlené. Csak akkor történhet meg, amikor készen állunk az érzelem befogadására és a megmerülésére.

Az emberek kiteljesednek a magányban, és az illúziók elvesztése pusztán az igazsághoz vezető út része, ne sajnáld őket...

Néha az jut eszembe, a nők olyanok, mint a köd. Tudjuk, mi szunnyad odalenn, de igazi énünket elhomályosítja az, amit mások gondolnak rólunk.