Idézetek dalszövegekből
Az eső lehull, nem tép a szél, valami elmúlt, valami újra él. Fáj még, de ha a vihar csendesül, az árnyék talán elkerül.
Ki helyett szeretsz te engem? Mondd, kit látsz te bennem? Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál: Nem az, aki hív, nem az, aki vár, Nem az, kivel ébredtél, Nem az, kivel álmodtál.
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak, ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy.
Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled.
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni, őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Neked megteszem, másnak sohasem, Hogy várok rád, akár hosszú éveken át. Ezt én választottam, ezt én így akarom, Ez nekem oly nagyon kedves, ezt neked is kívánom.
Ne hagyd, hogy más élje az életedet, Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed.
Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.
Nézd, én gyűlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Ők úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem.
Nem adom fel, mindig csak előre tartok, Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot. Üldöz szüntelen ez a kettős élet, Most kell döntenem, hogyan élek.
Tested menedék, De hogy oltalmazz, nem elég. A selyem és a méz, Vagy ha a kéz ölelni kész. Vágyad hatalom, De legyél a vigaszom, Jutalmad vagyonom, Rész helyett egész.
Te könnyezel a költők bánatán, És eltűnődsz a szónok mondatán. Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel, Csak azt nem, ami egyszerűen szól: Én szeretlek!
Életem, mit húrjaidon fontál nekem, elkísér, egy kottába írt olthatatlan szenvedély, mert benne él a holnap, minden új remény, amiért élnem kell. Te vagy a hangszerem, Ki minden nappal más dalt dúdol el. S hiszem, ez átsegít majd minden bajon. Van hitem!
Az ember szívében nincs helye haragnak, Én mondom, bocsáss meg magadnak!
Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény! Van, akinek szép és van, akinek kőkemény!
Facebook
Pinterest