Idézetek dalszövegekből
Karodra írták, hogy "Bűn az élet", Nevettél rajta, s a bőröd égett.
A semmiből jöttem, és győzni akarok, Nem én akartam ezt, de most már maradok, És nem hagyom, hogy eljátssz az életemmel, Azt nem hagyom, mert leélni énnekem kell.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen, Te csak engedd, jöjjön el értem, hogy egészen felemésszen az a lobbanás. Legyen úgy, hogy jókor kérsz el, legyen úgy, hogy engem is érzel, s hoz a vágy még tűzijáték-ragyogást.
Hiába minden szó, a vágy egy pillangó. Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Ha egy problémán túl vagy, holnap jön két újabb.
Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire, Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire, Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod, Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog. Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed? Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon, Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom...
Kis hazánkban napról-napra viccesebb az élet, A történelem minősít országot és népet. Pénz talán még akad, csak sütnivaló nincsen, Aki tudott valamit, már elmenekült innen.
Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe, Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe, De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát? Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át.
A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el. Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell!
Megvakultam, mert csak Téged látlak. Egyedül táncolok. Azért imádkozom, hogy a szíved mást érezzen. Ahogyan az ajtód felé sétálok, lehajtom a fejem, mert nem tudok a szemedbe nézni.
Sok régi emlék, sok régi dal, Köztük most újból kisgyermek vagy. Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, Egy új világ, hol teljesül, mit vársz. Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó, Egy új nap, melyre bármi írható.
Ez a legújabb kor, de sötétebb, mint régen, Gyilkos hajsza dúl földön és égen, Démonok járják őrült táncukat, Álszentek ígérnek boldogabb napokat.
Mindent látok a szemedben, Hogy játék vagyok már csak a kezedben. Mondd, miért csak az a jó, ami nekem fáj, Pedig más voltál, Velem más voltál.
Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él!
Pont ez a baj veled: Van eszed, de nem él a szíved, Nem vagy ugyan beteg, De a bogyókat szeded. Az emberek utálják, Amit nem értenek, Ravaszkodnod, látod, Nem érte meg.
Facebook
Pinterest