Idézetek dalszövegekből
Tovább megyek, vajon van értelme, hogy tovább legyek? Jelenemben él a jövő, úgyhogy nem sietek.
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg, Hogyha összeér az övé, meg a te térded. Akkor már érted, akkor majd érzed: Egy pillanat alatt összerak és szétszed. Van pár szép seb itt a hátamon, Van pár szép év itt a vállamon. Vele jó volt, előtted is vállalom, Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz, Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz, Én meg rád, akár egy táncház. Pördülök veled, nézd derekad hozzám, Ha könyv volnál, százszor újralapoznám.
Nekem játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen. A közös bűn, a hiányzó értelem. Mi neked küzdelem, nekem a félelem. Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak, De most ami volt, s ami lesz, odaadod másnak. Ez most a búcsú és a kezdet is. Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.
Mi tesz minket emberré, És miért hazudunk folyton? Mit ér az érzés, ha nem mutatom, És a szót is magamba fojtom?
Látod az összeomló házat, látod a süllyedő hajót. Látod a fejünk felett a felhőt, csak egyet nem látsz meg: a jót. Hiába színes a világ, ha nem látsz mást, csak sötét foltokat. Mást hibáztatsz, pedig te önmagad miatt nem vagy boldogabb.
Magányos sebekkel hajtom le a fejem, Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan, ne feledd!
Hegedűszó feledteti magányos világom, Kövek sivatagában te vagy az én virágom. Párnád kemény redőivé lett arcom ránca, Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca. Ha szánsz rám ma, holnap, minden nap egy percet, Maradok a hű híved, őrizem a szíved.
Hallottam, hogy megállapodtál már, Találtál egy lányt és feleségül vetted őt. Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak, Gondolom, tőle azt is megkaptad, Amit én nem adtam meg neked. (...) Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót, Csak a legjobbakat kívánom nektek, Csak kérlek, ne felejts el soha! Emlékszem, te mondtad azt, hogy "Néha a szerelem tovább él, de van, amikor csak a fájdalom marad."
Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még, Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém. Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét, Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég.
Ember és ember halálos fegyver, Ha egymás ellen fordul egyszer, Ebben a világban talán már semmi nem lesz rendben. A vértől majd vörös színű lesz a tenger.
Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen. Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem. Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen. Úgy engedj el, hited ne lássam térden, s mindig a hősöm leszel.
Mindig lesz egy olyan valaki, aki rosszat fog rólad mondani, csak hogy jobban érezze magát.
Csoda veled minden, csoda veled minden perc. Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz. Öleléseinkben is túl nagy a távolság, lelkedet a lelkemmel szorosan átfonnám.
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni, Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni. Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek, Bocsánat azért, ha úgy tűnt, némán elküldtelek. A mennyben voltam veled és repültem ott fenn, Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok, De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Facebook
Pinterest