Idézetek dalszövegekből
Látom a szemedben, hogy csalódott vagy, Mert én vagyok az a bolond, Akinek kezébe helyezted a szíved, Én azonban összetörtem, Kihasználtam az ártatlanságodat.
Kettesben a világ közepén, ő és én, együtt íródó közös regény, örök remény. Pokol és menny, ahogy értékes vagy szenny. Hiszen e szenvedély soha el nem múló szerelem.
Ha nem is együtt mindig, de mi mindig ugyanarról gondoltuk ugyanazt, s már el is hittük volna, hogy a másik se menne, ha az egyik kikapcsolna.
Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben: Az egyik, hogy egyedül vagyok; A másik, hogy van valaki velem.
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el, Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el! Nincs múlt, nincs esély nélküled, Nincs társ, nincs tét nélkülem.
Társak nem voltak, Magam voltam csak. Én már fáradok, Mindent rád hagyok, Kérlek, engedj el! Nekem mennem kell, A csendnek hódolok. Hallgass, hallgatok...
Mit mond a szerelem? Azt mondja, érezz.
Csókoltál unottan s lázasan, Csaltál már és csaltak biztosan. Nincs törvény, hogy másképp nem lehet, Hallgass rám, vannak kivételek. Nézd el majd, ha néha bántalak, Nem számít, csak múló hangulat. Azt mondják, légvárat építek, Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.
Ha nem maradt más, Csak az elbúcsúzás, Csak az integetés, Miért vársz?
Én sohasem búcsúzom, Én szótlanul távozom. Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér, De hogy miért, sohasem kutatom. Nem sírok, könny nem kísér utamon, Bánt, de sohasem mutatom. Fáj, amikor egy kis öröm elköszön, De én sohasem búcsúzom!
Soha ne sírj, ha véget ér egy álom! Soha ne sírj, az élet megy tovább. Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom, A jó barát a bajban is barát. Soha ne sírj, ha táncoltat az élet, Vihar után még zöldebbek a fák. Soha ne sírj, ha fordulnak a fények, Én itt leszek és vigyázok majd rád.
Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet, Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett. Akármilyen nyelven értenek a szentek, Valahogy a végén majdcsak eltemetnek.
Ember, a világból csak A sajátod érdekel, A szükség határát, ó, ritkán hagytad el. Azon túl szintén van világ, Gondolhatod, ott gondolnak rád, S értük a mindent jól vigyázd!
Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ, A szó is benne jó, és az élet szőtte át, Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá, Így lett végtelen ez a dal és a világ.
Úgy szeresd, ahogy mást még nem de ne máshoz képest másképpen legyen Ő érintetlen, új lap ne az összegyűrtekből újabb legyen Ő templom, benne isten őrizd benned: óriást a kisben.
Facebook
Pinterest