Idézetek dalszövegekből
Rólad álmodtam titkon az álmomban, Hallom messze a hangodat. Szívem legbelül tőled ébred fel, Most már tudom, te vagy az életjel!
Szívből élj! Ma csak a jóért, Tartsd meg a napfényt. Az álmodért törj fel az égig, Így csináld végig.
Én nem leszek szolga, nem leszek báb. Meghalok inkább, de legalább Az maradok, aki mindig is voltam. Nem törnek meg se élve, se holtan!
Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést, ott voltunk, te meg én. Láttam magamat, szívem csatatér. Égi seregek harcát lelkemért, hangos zokogást, sírva ölelést, ott voltunk, te meg én.
Akkor a leghosszabb a tél Ha már az ember nem remél Ha a holnap csak ködös kép Tövissel barázdált vidék.
Senki ne magyarázza, mi a jó, Majd beleharapok magam, És ha kihullanak is a fogaim, Legalább magamnak csináltam.
Ha nagy leszek, aranyásó leszek. Nem kell, hogy kinevess. Meg fogom tanulni az értékes közül Kimosni a szemetet.
Legyél hasznos, vésd fel a falra, Így mindenki emlékszik majd arra, Hogy te már tudtad, megvolt a képlet, Mikor véget ért az élet.
Még rázza a bordák ketrecét Emléket pumpál szerteszét A szívem De megáll majd szép szelíden.
Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.
Legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád, ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.
Ha így lesz jó, menj hát és szállj! Nem kérdem mért, mit számít már, Tán így lesz jó, túlélem hát. Eskünk csak emlék már, Por csak, mi szélben száll.
Mondd ki a szót, tudnom kell még Kié az arc, kit rejt a név? Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás, S megértem tán, hogy nincs tovább. Mondd el megint, had halljam én Tiszta hitem ki tépte szét? Ki az ki átölel, míg engem a magány S én mért csak emlékezem rád?
Hol voltál, amikor magamra maradtam, Utolsót dobbanó szívvel, egymagamban? Valami megváltozott, látom rajtad Ne szólj, meguntam a hazugságaidat.
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát, minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
Facebook
Pinterest