Idézetek dalszövegekből
Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle, Hogy maradjon remény a második félidőre.
Épp együtt állnak a csillagok, És az ég is felhőtlen. Azt hittem, gyerek maradok, De már félig felnőttem. Ideje élni, félni úgyis késő volna már.
A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Arcod ott dereng a falakon, a hangod szól egy szalagon. Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom: nem tudok nem gondolni rád, nélküled üres lett a ház, néptelen.
Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható. Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható, Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted, Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Értékvesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít.
Ha nincs melletted a család, Az élet tud ám úgy csípni, mint a csalán. De nem tudhatod, hogy a jövő mit hozhat, Mert ma még szombat, de mi lesz veled holnap?
Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors? Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos? Hova jutsz, merre mész, kész képet kapsz... Vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz.
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg, Siratódal népe, a rosszat nem te kérted. Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon! Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon... Magyar! Életen át ne bánkódj! Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz!
Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel, Pedig szabadnak születtél.
Még küszködünk, és úgy teszünk, mintha nem lenne túl késő. De nem gyújthatunk tüzet, hogyha eleredt az eső.
Szabadítsd fel a szíved és szállj, Érezd, hogy újra égni kell. A szavakon túl más szemmel látsz, Hogy nem gyengít félelem. Mert benned még ég az a tűz, De ha nincs miért meghalnod, Úgy miért élsz? Engedd el, ami nem kell!
Utolsó arcomat Neked mutatom most, kedvesem. Elviheted magaddal, Kísérjen utadon szerelmesen.
Úgy sírj, mint még senki sem tette, és aztán úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra, és úgy élj, ahogy lelked suttogja!
Mára a romantika nem más, mint antik rom.
Ugye adsz majd, mikor kérni kell, S ugye kérsz majd, mikor neked kell? Ugye vállalod, ha varázsolni kell, S aztán elhúzol majd macskaléptekkel.
Facebook
Pinterest