Idézetek dalszövegekből
Hazugságból sziklák, szíveden sebek, könnyekből lesz egy óceán. Ugyanúgy, mint régen, nem lesz, érzem én, mosolyogsz rám, mégis érzem, úgy fáj.
Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam, És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam, Ilyen az élet, nem választhatok újat. És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat, Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig, Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.
Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál.
Csak egy éjszakát, csak egy éjszakát, Amíg a hadsereg menetel a szívemen át. Keményen csattan a lábuk a testemen Ahogy a szerelem átvonul a szereteten.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat, Nem fordíthatok senkinek hátat... Vicsorognak rám az oroszlánok, Húsz éve üvöltök, ostorral járok. Így elfelejtem, hogy én is félek, Micsoda hős, micsoda élet!
Nincs már hely a földön, Ami nem lenne börtön, Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem.
Még szeretlek, nélküled nem tudok élni, A karodba bújva a csókodat kérni. Örökkön-örökké csak veled lenni, A szabad utat járni és bármit megtenni.
Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot, kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog.
Mert ő is csak egy A sok lélek közül, Mégis mindennél több, Mert mindenkinél több...
Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá, Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.
Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni, Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Kétségek közt, még bírom, még fáj, Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már.
És ott állok majd behunyt szemmel, mint aki már szólni nem mer, hogy el sem köszönhettem tőled, hogy elpazaroltam minden időmet.
Senki sem tudja az igazi nevem, Senki sem érezheti, ha szeretem. Elmondanám, mennyit érsz, De egyetlen élet oly kevés.
Facebook
Pinterest