Idézetek a boldogságról
Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog.
Megfeneklettem, mint partra húzott bárka. Boldog vagyok itt.
Rendkívül boldog vagyok, de kellene valaki, akinek elmondhatnám.
A boldogság olyan madár, hogy a kis fészekben hamarébb megpihen.
Többnyire valami szörnyű tragédia előtt szokott (...) felfokozott boldogságot sugározni az ember. Érti, ugye, amikor valami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Boldog az ember, ha igazán ember, és nem ismeri útját a hamisságnak.
Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.
Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (...) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
Aki egy egész méztengerben úszkál, azt nem hozza ki sodrából egy-két csöpp keserűség.
Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól.
Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszűrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
Amikor az ember kifelé kezd figyelni, s talál valamit, ami érdekli őt a világban, abban a pillanatban jobban érzi magát.
Bele kell törődnöm, hogy boldogabb vagyok, mint amennyire megérdemlem.
A befolyásolható természet némelykor éppúgy hozzájárulhat a boldogsághoz, akár a nagyon is állhatatos.
A boldogság mi? Szerelem, Mely üdvözít, mert végtelen. A boldogság mi? Összehangzat, Fájdalmak szülte égi magzat. A boldogság mi? Győzelem A kínokon, az életen.
Facebook
Pinterest