Idézetek a boldogságról
Hallottam egyszer egy találó meghatározást: "A boldogság egészség és rövid emlékezet!" Sajnálom, hogy nem tőlem származik, mert nagyon igaz.
Születni, emberül élni, s megbékélt szívvel halni a legboldogabb sors.
Légy boldog azzal, amid van, miközben afelé törekszel, amire vágysz!
Aki megtagadja a létezése lényegét, az elsüllyeszti a saját boldogságát.
Az élet rövid, nehéz és fájdalmas; tehát ha esélyt kapsz a sorstól a boldogságra egy remek fickó oldalán, akkor el ne szalaszd. Senkire és semmire ne gondolj, csak magadra.
A boldogság mindig az alkotó tevékenység eredménye, a szenvedés pedig mindig a negatív gondolkodásé, a negatív tevékenységé.
Habár nem hagyta el a földet, a végtelen szabadságtól úgy érezte, mintha a felhők közt repülne.
A boldogságot mindenki saját vágyálmaira építi, és mindenki saját magára szabja, akár egy ruhát. Úgy látszik, hogy én ügyetlen szabó vagyok, s ezért sose találom el az áhított ruhát... De a szertefoszlott remények helyébe örökké újak sarjadnak: még rózsásabb, még tündéribb remények, amelyek új utakat nyitnak az ember előtt, új vágyakat ültetnek a szívébe.
A boldogság, kérem, a legszebb asszonyhoz hasonlítható. Ha kivárod, ha azon vagy, hogy megszerezd, akkor kacérkodik, rázza a farát, de nem adja magát. (...) Ha a lelkét kéred, a testét adná, ha a testére ácsingóznál, a lelkét teríti a lábadhoz. Mindig azt, amit nem akarsz.
Viccet hallgatni, rajzfilmet nézni vagy egy bohócakrobata bravúrjait figyelni olyan, amint amikor hullámvasúton utazunk. Az első pillanatokban, amikor megindulunk lefelé, mintha csiklandoznának, egyre könnyebbnek érezzük magunkat, egyre inkább kiszabadulunk a fizikai világ, a gravitáció rabságából, egyre boldogabban nevetünk. Amikor kocsijaink felgyorsulnak, amikor már-már tehetetlenül zuhanni kezdünk, amikor már érezzük, hogy kiesünk a világból, akkor nevetésünk egyre inkább átmegy hisztérikus sikoltásba. A következő pillanatban azonban egy elegáns kanyar lelassítja szabadesésünket, és mi diadalmasan és elegánsan visszatérünk mindennapi világunkba: megkönnyebülten nevetünk.
Aki nem önmagát helyezi az élete középpontjába, hanem a szeretetre vágyó másik embert, vagyis aki nem mindenáron a saját boldogságát keresi, hanem örömmel dolgozik mások boldogításán is, az előbb-utóbb menthetetlenül maga is boldog emberré válik.
Ha boldogok akarunk lenni, akkor meg kell tanulnunk olyannak elfogadni magunkat, amilyennek Isten megteremtett.
Az a boldogság, hogy a másikat boldoggá tesszük, a gondolat, hogy velünk olyan csodálatos pillanatokat él át, amelyekben nélkülünk nem lett volna része, hogy fényt vittünk az életébe, ahogy ő is a miénkbe.
Azt lehetne mondani, hogy egy nagy emberi közösség megalkotása akkor lehet a legsikeresebb, ha az egyén boldogságát nem kell figyelembe venni.
Boldog vagyok, ha azt, amit nálam bölcsebbektől, meg a magam erejéből nyertem, átadhatom másoknak. Jussanak ők tovább annál, ahol én vagyok.
Facebook
Pinterest