Idézetek a boldogságról
A szenvedés sok formában jelentkezik, és sok mindent taníthat nekünk. Ha mások élményeire gondolunk, tudjuk, hogy a boldogság tőlünk sincs messze. Tulajdonképpen mindenütt, mindenben ott van. Mindennapi életünk felszíne alatt pezseg, és arra vár, hogy felismerjük végre.
Azok, akikben megvan a boldogság életereje, puszta létükkel is boldogabbá tehetnek másokat. A boldogság a megtapasztalható legmagasabb rendű szépsége életünknek.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen, hogy amit megfogadtam, ne felejtsem, mert aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti.
Milyen rossz lehet, ha valaki örökké boldognak akar látszani, miközben végzetesen boldogtalan!
Miként az étel, a boldogság is csak akkor igazán finom, csak akkor valódi, ha megosztjuk valakivel.
A boldogsághoz semmi más nem kell, csak folyton megrakott tűzhely, ahol közös ételünk rotyog.
Védekezni fogok. Várrendszerem sérült falait javítgatom, és felkészülök az újabb támadásra. Megvédem boldogságomat. S ha végzetem úgy rendelte, hogy dőljenek össze a falak, megadom magam, pusztuljak el a romok alatt.
Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek.
A boldogság az bársony, ölébe vesz, elaltat, ringat és sose faggat.
A valódi és teljes boldogság az, amikor az ember megismeri, szívébe fogadja Teremtőjét, aki így élete valódi Urává lesz.
Ha az ember már egy út elején csalásra és cserbenhagyásra kényszerül, akkor joggal felmerülhet benne a kétség, hogy nem ez az út vezet a boldogsághoz.
A boldogságban átadjuk magunkat annak a végtelen csodának, hogy ilyen is létezik. De amikor boldogtalanok vagyunk, akkor kell valahogy a dolgok mélyére mászni.
Boldogság nélkül az élet tébolyult és szánandó kísérlet marad.
Boldogok azok, akiknek életéből nem lehet regényt írni, mert övék a mennyek országa.
Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: "A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik - vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé."
Facebook
Pinterest