Idézetek a boldogságról
A boldogság keresése egyéni dolog, nincs rá modell, amelyet másoknak átadhatnánk.
Nem bűn az, ha boldogok vagyunk. Fél tucat gyakorlat és figyelmes hallás elegendő ahhoz, hogy az ember megvalósítsa a leglehetetlenebb álmait.
Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak.
Isten boldogságra teremtett minket, így el kell fogadnunk, hogyha szomorúak vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.
Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.
Az embert a feledékenysége teszi boldoggá, nem a megismerés, az, hogy el tudja felejteni megismerését.
Mindig a nők azok, akik a boldogságot keresik!
Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. (...) A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak.
Az igazi boldogság olyan állapotot feltételez, amikor készek vagyunk a másik felé fordulni, át tudjuk adni magunkat egy tartós kapcsolatnak, el tudjuk magunkat kötelezni a barátság és a szerelem mellett, hajlandók és képesek vagyunk jót tenni...
Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az a boldog ember, aki a pillanatot érzékeli, és tudja, hogy mikor boldog.
Ígérted, egyszer még elmondod, mért múlnak gyorsan a jó dolgok. Mért rossz is annak, aki boldog?
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Boldogtalannak legalább olyan nehéz, mint boldognak lenni, mert ez tartósan (el)viselhetetlen emberi minőség, jóllehet gyakoribb állapotunk, mint fosztóképző nélküli kiindulópontja.
Milyen jól érezhetnénk magunkat, ha nem kellene egyfolytában a boldogságra gondolnunk!
Facebook
Pinterest