Idézetek a biológiáról
A világegyetem legcsodálatosabb terméke, az emberi agy (...) egy információs világrendszer hordozója: tudatunk és mindaz, ami benne rejlik, amit önmagunkról tudunk, nyelvünk, művészetünk, elméleteink, tudományunk, mind-mind működő agyi struktúrák által hordozott információs rendszer.
Az evolúció (...) toldás-foldás. Azok a tulajdonságok, amelyek bizonyos körülmények között nélkülözhetetlenek voltak, idővel elvesztik jelentőségüket. Mindig az adott szituációban szükséges gének gyűlnek egybe. Az emberi genom egy szükségállapotban készült tákolmány. A törzsfejlődés, ez a derűlátó szó eléggé félrevezető. Az ember, pontosabban az összes élőlény mind csak egy-egy hatalmas, ideiglenes fércmű.
A biológiai valóság nem fekete-fehér. Vannak benne nagyon fontos szürke területek is.
Az egyenlőséghez, jogokhoz és korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan a szabadság is olyasmi, amit az emberek találtak ki, és csak az ő képzeletükben létezik. Biológiai szempontból semmit sem jelent az, hogy a demokratikus társadalmakban az emberek szabadok, míg a diktatúrákban nem.
Az egészséges függés a szerelem lényege. A szerelmesek teste "neurális duettben" kapcsolódik össze. Az egyik fél által kiadott jelzések megváltoztatják a másik fél hormonszintjét, szív- és érrendszeri működését, bioritmusát, sőt még az immunrendszerét is. A szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevű szeretethormon árasztja el a szerelmesek testét, melynek hatására nyugalom és öröm tölti el őket. Testünk ilyen kapcsolódásra van teremtve.
Nem azért szeretjük az újszülötteket vagy a kiskutyákat, mert aranyosak. Épp fordítva: azért látjuk őket aranyosnak, mert az evolúció úgy alakított minket, hogy szeressük azokat a dolgokat, amik így néznek ki.
Konzervált agyunk van, amelynek a különböző részei különböző korokból származnak - a hátulja és az alja gyakorlatilag hüllőagy, az eleje és a teteje emberi. Hüllőagy a légzéshez és az alváshoz, emlősagy a falkaösztönhöz, emberi agy arra, hogy gondolkozhassunk ezen.
Életünk során csupán annyit teszünk, hogy lezongorázzuk a génjeinkkel örökölt lyukkártyás programot, némi variációval aszerint, milyen környezetben történik mindez. Ha így van, a szabad akarat egyfajta illúzió, amelyet a saját megnyugtatásunkra vagy szórakoztatásunkra agyaltunk ki.
Amit az egyik komposztol, Abból a másik megkosztol. Még ha ragad is a kosztól.
Az emberi agy ugyan csodálatos gép, de, akárcsak a testnek, megvannak a maga korlátai. Szabályok szerint működik, és éppoly korlátozott, mint a többi gép.
Az intelligencia önmagában nem minden, az ősi ösztönökön és viselkedésmintákon nehéz változtatni.
A változatosság nem csak az élet sója, hanem a működésének a lelke is.
Néha a testünk jelzései megzavarodnak, és a biztonsági háló elszakad. A vérrögök képződése helyett a testünk szétzúzza azokat. És aminek segítenie kéne rajtunk, csak árt nekünk. Ez azt jelenti, hogy vérezni kezdünk és minden leáll.
Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek.
Egy biológus számára az evolúciós terminusokban való gondolkodás alternatívája az, ha egyáltalán nem gondolkodik.
Facebook
Pinterest