Idézetek a biológiáról
Ha lehetővé tesszük, hogy a gyengék és torzszülöttek éljenek, és szaporítsák fajtájukat, a genetikai sötétséget kockáztatjuk. Ha hagyjuk őket meghalni vagy szenvedni, pedig megmenthetnénk őket, az erkölcsi sötétség bizonyosságával nézünk szembe.
A természetben nincs állandó status quo. Szüntelenül javító és a javításokat javító folyamatok zajlanak, máskülönben elkerülhetetlen a bukás.
Ha létezik olyan törvény, amely Newton fejére pottyantja az almát, olyan is létezik, amely miatt megnő az almafa. Nem vitális erőkkel és misztikus folyadékokkal kell magyarázni az életet. A biológia nem más, mint fizika - machina en deus.
A gén az a lencse, amely az esélyeket megszűri és derékba töri.
Mindannyian találkoztunk már mutánsokkal: saját magunkkal.
A biológusok számára Az ember származása olyan, mint az irodalmat hallgató egyetemistának a Háború és béke: szinte mindenki azt állítja, hogy olvasta, vagy ismeri a lényegét, de kevesen néztek bele ténylegesen.
Az összes tudomány közül a biológiában találjuk a legkevesebb törvényt - univerzális különösen kevés van. Természetesen az élőlények engedelmeskednek az alapvető fizikai és kémiai szabályoknak, de az élet gyakran a hézagokban keletkezik, és célja a határok tágítása - sokszor egészen a töréspontig. Az univerzum egyensúlyra törekszik - egyenletesen oszlatja el az energiát, felbomlasztja a szervezettséget, növeli a káoszt. Az élet kénytelen felvenni a harcot ezekkel az erőkkel.
Néha úgy tűnik, mintha az entrópia megfékezése lenne egyetlen, az univerzumban eleve kudarcra ítélt célunk.
Minden nemzedékben születnek génvariációk és mutációk; ez biológiánk elválaszthatatlan természete. Egy mutáció csak statisztikai értelemben "abnormális" mint legkevésbé közönséges variáns. Az emberek homogenizálása és "normalizálása" iránti vágy ellentétes a diverzitás és az abnormitás fenntartására irányuló biológiai erőkkel. A normalitás az evolúció antitézise.
A mutánsok elengedhetetlenül szükségesek saját énünk fenntartásához. Genomunk törékeny egyensúlyt teremt ellentétes erők között, ellenkező felépítésű szálakat párosít, elvegyíti a múltat a jövővel, összecsendíti az emlékeket a vágyakkal. Ez a legemberibb dolog, amellyel rendelkezünk. Szolgálatunkba állítása fajunk tudásának és nagyságának végső próbája lehet.
Az evolúciós elmélet azt sugallja, hogy az élőlényeknek teljesen a szaporodásnak kell szentelni magukat. Valójában ezt is teszik.
Néha hallani, hogy mivel a természetes szelekció véletlenszerű folyamat, semmilyen újdonságot nem hozhat létre. A változatosság keletkezése valóban véletlenszerű, a természetes szelekció azonban nem. Sőt, a természetes szelekció olyan eszköznek tekinthető, amellyel nagymértékben rendezett rendszerek alakulhatnak ki. A formák óriási tömegéből a szaporodásban sikeres egyedek kiválasztásával a szelekció rendet teremt a káoszban, és egy nem véletlenszerű rendszert hoz létre.
A legtöbb ember reménytelenül kevés információval rendelkezik arról, milyen korlátok közé szorít bennünket fajunk állati múltja. Bizonyos értelemben sok mindent elértünk (tudunk például kaszinótojást készíteni), de érzelmileg még mindig a vízi életformák szintjén tengődünk. Én azt vallom, figyelembe kell vennünk, milyen hatással van ránk fajunk őstörténete. Tehetünk úgy, mintha civilizáltak lennénk, de hiába eszünk késsel-villával, a felszín alatt még mindig primitív őseink püfölik a dobokat.
A farkas nem a balszerencsés szarvast ejti el, hanem a gyengét.
Wind River - Gyilkos nyomon c. film
Sejtelmed sincs róla, mi az öröm, ha azt hiszed, hogy a fa azért a fáért él, amilyen éppen, a saját kérgén belül. A fa szárnyas magvak forrása, nemzedékről nemzedékre alakul és szépül. Halad, de nem ahogyan te, hanem ahogyan a tűzvész terjed a szelek szeszélye szerint.
Facebook
Pinterest