Idézetek a biológiáról
Ahogyan a festmény több, mint vászonra mázolt festék, úgy az agy sem halott molekulák elegye: élő és működő sejtek roppant kifinomult rendszeréből áll, amelyek elképesztően bonyolult módon kommunikálnak egymással és a környezetükkel.
Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, mai ismereteink alapján nagyjából tisztában lehetünk azzal, honnan származunk; és ebben a tekintetben nincs is semmi szégyellnivalónk. Még a legalacsonyabb rendű organizmus is sokkal nemesebb valami, mint a szervetlen por a talpunk alatt; egyetlen pártatlan szellemmel megáldott ember sem képes úgy vizsgálni egy élőlényt, legyen az bármilyen szerény, hogy ne érintené meg annak pompás felépítése és csodás tulajdonságai.
Észlelésünk ösztönös. Az értelem ez ügyben alárendelt szerepet játszik.
Agyunk teljes kölcsönhatásban fejlődik a környezetével. Az anyaméhben ez eleinte a kémiai környezetet jelenti, amely születés után elsősorban szociális környezetté alakul. Ám a kémiai anyagok agyunkra gyakorolt hatása életünk végéig megmarad.
Fontos vívmány, hogy elméletben mindenki egyenlő, és bármilyen képzést vagy munkát választhat magának, ám aki abban bízik, hogy a családban és a munkaerőpiacon valaha is megvalósul a totális egyenlőség a férfiak és a nők (...) között, az csalódni fog. Szexuálisan differenciált agyunk egész biztosan nem fogja támogatni ezt a törekvést.
Istennek természetesen lehetett valamilyen számunkra ismeretlen indoka arra, hogy az élet és az értelmes élet kifejlődését egy olyan jellegű folyamatra "bízza rá", mint a darwini értelemben vett evolúció. De amit mi egy mindenható, mindentudó és erkölcsileg tökéletes lény indokairól át tudunk gondolni, az arra mutat, hogy egy ilyen lénynek plauzibilis indokai lennének arra, hogy ne ezt tegye, hogy vagy a speciális teremtés, vagy pedig egy céljainak sokkal inkább megfelelő, az általunk ismerttől egészen eltérő jellegű evolúciós folyamat mellett döntsön, amikor élőlényeket akart létrehozni. Ezért - ha nem is az evolúció puszta tényéből, de az evolúció bizonyos általános sajátosságaiból - indokoltan és nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy nincs ilyen lény.
Az emberiség végül is olyan genetikusan meghatározott járművön ül, mely nem térhet ki a kerékvágásból. Ezeken a szekereken visznek bennünket lóhalálában egyik nemzedékből a másikba. A genetikus anyag nem ismeri, hogy mi a jó és mi a rossz. Azt sem tudhatja, hogy szerencsések vagy szerencsétlenek leszünk-e. Egyszerűen eszközök vagyunk, semmi több. Az örökletes anyag csak arra figyel, hogy számára hasznosak vagyunk-e.
Az egész szerves világ viszonylag kevés tényező megszámlálhatatlanul sok kombinációjának és permutációjának eredménye...
Nem érthetjük meg az élő szervezeteket és sejtjeiket vagy az evolúciót - következésképpen az emberi patológiát és viselkedést, a temperamentumot, a betegségeket, a rasszokat, az identitást és sorsot sem -, ha nem értjük pontosan a gének koncepcióját.
Az emberi genom megismerése és megváltoztatásának képessége az "emberi" szó jelentését is átalakítja.
Az atom a modern fizika alapvető szerkezeti egysége - egyszersmind az anyag és az energia feletti uralom majdani megszerzésének lehetősége. A gén a modern biológia alapvető szerkezeti egysége - valamint a szervezetünk és sorsunk feletti uralom majdani birtoklásának ígérete.
A természetben nincs keletkezés, csak növekedés.
Az evolúció szörnyszülöttek létrehozásával halad (...) előre.
Az evolúció fő hajtóereje nem annyira a természet céltudatossága, mint inkább a humorérzéke.
A tyúk nem más, mint a tojás lehetősége egy még életképesebb tojás létrehozására.
Az örökléstan törvényeinek pontos meghatározása valószínűleg nagyobb mértékben járul hozzá az emberiség világlátásának alakulásához és a természet feletti uralom megszerzéséhez, mint a természetre vonatkozó ismereteink terén várható bármilyen más fejlődés.
Facebook
Pinterest