Idézetek a biológiáról
Mint minden vállalkozásnak, az életnek is bővítenie kell termékskáláját, különben csődbe megy.
A körülmények gyorsabban változnak, mint a bennük élők. Az élet mindig kényelmesebb helyszínt keres. Egyszerűbb vándorolni, mint fejlődni.
Ha a szívből az agyba tartó véráram akár csak néhány másodpercre megakad, az olyan, mintha bunkósbottal fejbe vernének bennünket: eszméletlenül rogyunk össze, és erősen kérdéses, hogy a gondolkodásunk központja ezután több lesz-e egy tál kocsonyánál. Agyunk ugyanis nagyon rosszul, a többi szervünknél százszorta rosszabbul viseli az oxigénhiányt.
Nemrég múltam huszonöt. A szívem eddig nagyjából 900 millió alkalommal húzódott össze. Teljes kötelességtudattal és tévedhetetlenül teljesítve a feladatát, hogy életben tartson. Köszönöm, drága Szív, hogy elvégzed ezt a monoton munkát a kedvemért!
Talán egyetlen olyan élő szervezet sincs, amely képes lenne egymagában, mikroorganizmusok nélkül élni. Valójában az egész világ egy szimbiózis.
Manapság minden emberi népesség a különböző genotípusok sokaságából áll. Egy "tiszta" népesség vagy egy tiszta rassz, amelynek minden tagja genetikailag hasonló: mítosz - és otromba képtelenség.
A genetika megtölti a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt.
Az ember hamisíthatja korát hajfestéssel és ráncfelvarrással, de nemigen hamisíthat fejlett izomzatot.
Én evolúcióval és humán etológiával foglalkozom. Ezer években mérem azt, hogy valami sikeres-e.
A legjobb terv mindig az, amely megfelel a specifikációban foglaltaknak ("kielégíti" azokat), és emellett a legkisebb ráfordítást igényli. Bármely terv, amely "jobban" sikerül, mint amit a specifikáció kikötött, nagy valószínűséggel visszautasításra talál, mivel a kikötéseket olcsóbban is lehetett volna teljesíteni.
Az érzelmek távolról sem az emberi lét csúcspontjai, hanem valójában csak az evolúció melléktermékei. Egyszerűen fogalmazva, az érzelmek a javunkra vannak. Segítették a túlélést az erdőben, de még ma is segítik az eligazodást az élet útvesztőiben.
Úgy tűnik, mindenki készséggel elfogadja, hogy az ember fejlődését érintő "környezeti" hatások módosíthatók. Ha egy gyereknek rossz a matematikatanára, magától értetődik, hogy lemaradása bepótolható, feltéve hogy a következő évben különlegesen jó oktatásban részesül. Ám ha a jelek arra utalnak, hogy a gyermek matematikai hiányosságai genetikai eredetűek lehetnek, kétségbeesés lesz úrrá a szülőkön: ha a hiba a génekben van, akkor minden "előre meg van írva", nincs mit tenni, nem is érdemes vesződni a gyermek matematikai képzésével. Ez azonban égbekiáltó butaság! A genetikai és környezeti okok elvileg nem különböznek egymástól; mindkét hatás lehet olyan, hogy nehéz, de olyan is, hogy könnyű visszafordítani. Bizonyos hatásokat általában nehéz visszafordítani, de ha megtaláljuk a módját, a dolog könnyűvé válik. A lényeg mindenesetre a következő: semmiféle általánosítható okunk nincs arra, hogy a genetikai hatásokat nehezebben leküzdhetőknek higgyük, mint a környezetieket.
A róka még szaporodhat attól, hogy egyszer a nyúl volt a gyorsabb; ám még egyetlen nyúlnak sem sikerült szaporodnia azután, hogy a róka gyorsabbnak bizonyult.
Az ember, a legmagasabb rendű állat, az elképzelhető legszertelenebb tárgy, éppúgy a természet háborújának, az éhínségnek és a halálnak a terméke, mint minden más.
A népesedést hajtó erő végtelenül nagyobb, mint a földben lakozó termőerő, ami az ember megélhetését biztosíthatja.
A politika megosztja ugyan a világot, de a gének egyesítik.
Facebook
Pinterest