Idézetek a biológiáról
Noha már javában alkotóéveimet taposom, mindeddig szándékosan gyermektelen maradtam, biológiai forrásaimat olvasásra, írásra, kutatásra, barátok és diákok támogatására, körben kocogásra pazaroltam, és közben elhanyagoltam a legfőbb parancsot, génjeim terjesztését. A darwini normák szerint én egy szörnyű tévedés vagyok, szánalmas vesztes (...). De nekem jó így, és ha génjeimnek nem tetszik, ugorjanak a folyóba.
Az élet anyaga nem valamiféle reszkető, fényt kibocsátó csodakocsonya, hanem apró szegecsekből, rugókból, csuklókból, pöckökből, lemezekből, mágnesekből, cipzárokból és csapóajtókból álló szerkezet, amelyet egy adathordozó állít össze, és az ezen szereplő információ másolható, átvihető és leolvasható.
A csecsemő (...) érdekeiért az egyetlen számára hozzáférhető eszközzel, aranyosságával harcol.
Nem gúnyolódunk azon, milyen esetlenül mozog a sas a földön, és nem háborgunk azon, milyen rosszul hall a szemünk, mert tudjuk, hogy egy konstrukció csak akkor lehet kiváló egy dologban, ha másokban engedményeket tesz. Az örök rejtélyek okozta zavarodottságunk lehet az ár, amit azért a kombinatorikus elméért fizettünk, amely a szavak és mondatok, elméletek és egyenletek, versek és dallamok, viccek és történetek világát megnyitotta előttünk, vagyis éppen azon dolgokét, amelyekért érdemes elmével rendelkeznünk.
Egyetlen DNS molekuládban annyi atom található, mint ahány csillag egy tipikus galaxisban. (...) Mindnyájan apró univerzumok vagyunk.
Minthogy a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején, a változás nagyon lassú.
Az óriási technikai haladás, a természettudományok eredményei, az az elképzelés, hogy ezek segítségével jószerivel mindent irányíthatunk és manipulálhatunk, magát az életet is, s az a tapasztalat, hogy a technika lelki és biológiai létében is befolyásolja az embert - mindez oda vezetett: nem is sejtett mértékben lerázhattuk magunkról azt a hiedelmet, hogy a természeti törvények és különösen az organikus folyamatok változhatatlanok.
A személyiség nagyjából annyira öröklődik, mint a testsúly.
Hajlamosak vagyunk hagyományosan a teremtés koronájának vagy inkább az evolúció koronájának látni magunkat. Alacsonyabb és magasabb fejlettségi fokú lényekről szoktunk beszélni. A főemlősöket és a legtöbb alacsonyabb fajt előszeretettel tartjuk önmagunk többé-kevésbé félresikerült elődeinek. A rovarok elképesztő, hihetetlenül magas fejlettségű világa részünkről olykor vállveregetésben részesül, ami néha jóindulatú sajnálkozássá változik (...). Szegények bezárták magukat a kitinpáncéljukba, ezzel elállták az útját a nagyagyuk fejlődésének, és nem jutottak tovább. Ez hamis kép. Az evolúció nem valami felé halad. A DNS gigantikus szerencsejátékot játszik, folyamatosan fújja szét billiónyi szárnyas magvait, nem beszélve a sok milliárd másféle magvairól. Minden élő faj a "legjobban alkalmazkodók" közé tartozik a saját világában.
Ámulattal adózhatunk az evolúció hihetetlen "ügyességének". A kreacionisták, akik csak azt tudják elképzelni, hogy egy felsőbb lény teremtette az élővilágot, a problémát - vagyis hogy ki teremtette a teremtőt - minden racionális érv nélkül eltolják maguktól. Az evolúció körmönfontsága azonban egyre világosabban látható. Nincs az az elgondolás vagy "terv", amely valaha is létre tudta volna hozni mindazt, amit a találomra szétszórt szárnyas magok és a sok milliárd másféle mag létrehozott.
Az öröklődés krónikus, gyógyíthatatlan betegség, mely szexuális úton terjed, és amelyet az emberi gének és a szülők keveredése okoz.
Az emberi agyat az evolúció több millió éve arra trenírozta, hogy ügyesen kitalálja, mit gondol és mit csinál a környezetében lévő többi agy.
Ha az összetettség szempontját vesszük alapul, akkor az emberi elme sokkal nagyszerűbben működik, mint bármelyik szuperszámítógép.
Azt hiszed, szabad vagy? Hát nem. Neked olyan, hogy szabad vagy: nincs. Mögötted van egy akarat, ami, akár egy titkos szervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpályákon és az ereken lohol a parancs, és te engedelmeskedsz, mert nincs más választásod.
Sehol sem találsz egy pontot, ahol egy új faj jött létre, mert ilyen pont nem létezik. Hasonlóan ahhoz, ahogy egyszer kisgyerek voltál, most pedig idősebb vagy, de nem volt soha egy olyan nap, amikor gyermekként feküdtél le és idősként keltél fel. (...) Nem volt első ember. Paradoxonnak hangzik, mintha ez aláásná az evolúció egész elméletét, gyakorlatilag azonban ez a kulcsa az evolúció helyes megértésének. Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi gyakran nem is látjuk, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt fosszília olyan, mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész filmet. Ami a képkockák között történik, az maga az élet: utazás, de nem egy sima úttesten, hanem egy ugródeszkák és gödrök váltakozásából álló úton, ahol mi minden ugródeszkának saját nevet adunk.
Facebook
Pinterest