Idézetek a biológiáról
Nem azért születünk meg, mert annyira ki akarunk jönni a világba, hanem azért, mert úgy érezzük, belehalunk, ha benn maradunk.
Meglehet, ma már nem borzongunk bele, ha a tudomány nyüzsgő vírusok és baktériumok képét festi elénk, amelyek tudattalanul hajtják végre felforgató tervüket - utálatos, kicsi, gonoszkodó automaták. De tévedés lenne belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy ezek idegen betolakodók, vagyis nem olyanok, mint azok a sokkal értelmesebb szövetek, amelyekből mi állunk. Mi pontosan ugyanolyan automatákból állunk, mint amilyenek megtámadnak bennünket - nem különbözteti meg külön glória az emberi antitesteket azoktól az antigénektől, amelyekkel harcolnak; a mi antitestjeink egyszerűen csak ahhoz a klubhoz tartoznak, ami mi vagyunk, vagyis értünk harcolnak.
Nagy ritkán előfordulnak kromoszomális rendellenességek. (...) Ezek rendkívül ritka esetek, s közöttük még a viszonylag leggyakoribb az XYY kromoszóma-kapcsolódás, tehát a szuper férfi. Vajon milyen ő? Nagyon magas, izmos, indulatvezérelt és teljesen hülye. Legtöbbször valóban értelmi fogyatékos vagy határeset. Nem érdemes szuper férfinek lenni!
A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása. (...) Olyat viszont soha nem látni, hogy a hal hálából megcsókolná a sast. Ilyet aztán tényleg sose látni!
A biológiai tudományok révén felhalmozott összes bizonyíték azt a (...) központi állítást támasztja alá, hogy a kozmosz egy gondosan megtervezett, egységes egész, amely alapvető okaként és céljaként hordozza az emberiséget, olyan egész, amelyben a valóság minden aspektusa (...) ebben a lényegi tényben nyer értelmet és magyarázatot.
Maga az érzékelés nem annyira készen kapott tény, mint inkább tégláról téglára saját kezűleg felhúzott építmény, amely folyamatos karbantartást igényel.
A gének (...), akár együttműködnek, akár nem, akár vírusgének, akár "saját" gének, mind csupán DNS-utasítások, és mind azt mondják, így vagy úgy, tisztességesen vagy csalóként, röviden vagy körmönfontan: "Másolj le!".
Az élet nem más, mint harc. Olyan harc, amelyet végső soron nem cél, hanem széthullás vezérel. Ennek során gyenge minőségű energiát ürítünk környezetünkbe, belőle pedig jó minőségű energiát gyűjtünk magunkba. Bizonyos értelemben elrontjuk a külső világot, hogy rendben tarthassuk belső világunkat.
Az evolúció kikényszeríti az ésszerű döntéseket.
A világunk egyetemes tulajdonságaihoz való alkalmazkodás formái azért kerülik el figyelmünket, mivel semmi olyat nem látunk magunk körül, ami elütne tőlük.
Az evolúció elvarázsolt szövőszék, amelyen a vetélők a DNS-kódok; míg partnereikkel karöltve tovatűnő alakzatokban előtáncolnak a geológiai idők mélyéről, megszövik az ősi bölcsesség hatalmas adattárát: az ősi világok digitálisan kódolt leírását és azt, hogy hogyan sikerült azokban fennmaradni.
Az ember az összes nemes tulajdonságával együtt még mindig alacsony származásának letörölhetetlen bélyegét hordozza testének börtönében.
Milyen határt szabhatunk annak az erőnek, amely hosszú korszakokon keresztül működik és szigorúan megvizsgálja minden teremtmény alkatát, felépítését és szokásait, - a hasznosat pártfogásába veszi és a károsat elveti? Én nem látom, hogy korlátja lenne ennek az erőnek, mely minden formát lassan és tökéletesen idomít hozzá az élet legbonyolultabb viszonyaihoz.
Az evolúció igazsága, sok más tudományos igazsággal egyetemben annyira magával ragadó, elbűvölő és gyönyörű, igazán (...) tragédia, ha valaki úgy hal meg, hogy mindezt kihagyja.
Földünk a kozmosz azon ritka helyeinek egyike, ahol a gondolat virágozhat. Az ember személyében - aki az evolúció közel hárommilliárd éves folyamatának produktuma - az evolúciós folyamat végül saját tudatára és lehetőségeire ébredt. Akár tetszik neki, akár nem, felelős bolygónk evolúciójának egész további folyamatáért.