Szerelmes vers
Midőn együtt vagyunk
Nem tudunk beszélni;
Szemeinkben látjuk
Lelkeinket élni.
Szivünk titkos vágya
Összetalálkozik:
Mint két bolygó szellem,
Kik egymást keresik.
Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.
Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként madár s az erdő sűrü zöldje,
szerelem nem előzi a szivet meg,
s az sem lehet, hogy a szív őt előzze.
Szeretni éppen azért jó,
mert mindig oly mámorító
már az első pillanat,
ahogy magával ragad.
Mert jobb szerelemben élni
Akárcsak egy napon át.
Mint nélküle tengeni végig
Az évtizedek sorát!
Az élet - mit tudom én, mi az élet?!
Zűrzavar, bölcs és esztelen:
mindenki rokon mindenkivel,
életet és halált kever
a rettenetes szerelem.
A szerelem varázsa
felkavart,
Nagyvadat éppúgy, mint kis
rovart,
Borzas a toll, és a szőr
feláll,
Mindig a szív győz,
lásd be már.
Ahogy a szilárd testekben
terjed a hang, átrendeződik
bennem is, ami már ismer téged.
Testem különböző pontjain
rezgésed különböző fázisai.
A szerelem egy nagy mindenség,
S a jó, rossz, bölcs és ostoba, -
Mikor a lényegét keresték,
Csodáit látták, - mást soha!
Meglátni a fényt egy nő szemében,
Megismerni önmagad lelke tükrében,
Oly érzés ez, mit leírni nem lehet,
Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.
A szerelem
Olyan, mint rózsafelhő az egen:
Csak sejteti, hogy van mögötte még
Valami szebb, - a fényes, tiszta ég.
A szerelem megsejteti velünk,
Hogy van nekünk is üdvünk, van egünk.
Facebook
Pinterest