Politikusok
Politikus az, aki semmihez sem ért igazán, de úgy tesz, mintha minden témakörben szakértő lenne.
A történelemre akár egyetlen személy is számottevő hatást fejthet ki - például egy okos és aktív állami vezető, aki egyrészt látja a közelgő válságokat, másrészt van hozzá bátorsága, hogy idejekorán elébük vágjon.
A lokálisan kötött demokratikus politikai rendszerek időtávlata nem több mint négy év, miközben a kihívások, melyekre reagálniuk kellene, időben és térben határtalanok. A tekintélyelvű rendszerek látszólag jobb helyzetben vannak, hiszen vezetőiket nem kötik rövidtávú érdekek, de képzelt szuverenitásuk bódulatában nem kooperálnak senkivel. A demokratikus és az autoriter politikai rendszerek, különböző okokból ugyan, de egyaránt képtelenek a párbeszédre a jövővel.
Az egyén szintjén persze mondhatjuk, hogy senki ne beszéljen bele, legyen-e gyerekünk. Nekem is van három. A nemzet szintjén is mondhatjuk, hogy fogy a magyar, ez így nem jó, szaporodjunk. Világszinten viszont tényleg túl sokan vagyunk. Sok okos ember kellene ahhoz, hogy kitaláljuk, ezt a három szintet hogyan lehet integrálni, egy nevezőre hozni. Nem politikusok. Ők mindig egy szempont mögé fognak beállni.
Egy nagyon fontos dolgot megtanultam a politikáról: bizonyos esetekben előfordul, hogy a stílus jelentősége felülírja a mondanivalóét.
A valódi tudomány korrigálja magát. A politikai közéletben azonban nagyon ritka az olyan, hogy bocs, tévedtem, elnézést!
A vezetők olykor azt akarják, hogy az ellenségeik őrültnek higgyék őket, miáltal olyan lépésekre kényszeríthetik őket, amiket egyébként nem tennének.
A képviselet nem azonos a népviselettel - sokan keverik ezt a két fogalmat, melyben nyilvánvalóan szerepet játszik az a tény is, hogy míg a képviselők képet viselnek, addig a nép meg őket viseli el.
Kellő idő elteltével a legtöbb képviselő olyan nagy rutinra tesz szert a képviselésben, hogy már a hétköznapi emberek számára szinte felfoghatatlanul nagy és vastag képet tudnak viselni.
A politikusok Afrikában vagy korán halnak, vagy pedig politikai menekültként élik le az életüket valamelyik svájci vagy francia kastélyukban.
Mi szólhat a lefegyverzés ellen, ha minden ember iszonyodik a háborútól? Miért kellene az emberiségnek túlszaporodnia, mikor az orvostudomány ismeri az ellenszert? Miért kell a világ egyik részének éhen halnia, a másiknak saját zsírjába fulladnia, mikor rendelkezésre állnak a szállítóeszközök az észszerű elosztásra? Korunk történésze csak egy magyarázatot talál erre az érthetetlen jelenségre: az államférfiak inkompetenciáját. A politikusok lépéseit többnyire nem a problémák megoldására való jó szándék, hanem a hatalomvágy inspirálta.
Miután az ember megteremtette az egyre bonyolultabbá váló társadalmat, ez másfajta tulajdonságokat követelt tőle. Olyan szervezetet kellett kidolgoznia, amely nem csak az ő egyéni érdekeit szolgálja, de tekintettel van embertársaiéra is. Meg kellett tanulnia, hogy saját érdekeit a közösség érdekeinek rendelje alá. Csakhogy a biológiai fejlődés megelőző szakaszában ezek a tulajdonságok nem fejlődhettek ki benne, és alapjában ez lehetett az oka, hogy mint társadalomszervező kudarcot vallott. A legtöbb ember, aki hatalmat kapott a társadalom építésére és szervezésére, azt a saját érdekében használta, hogy még nagyobb hatalmat szerezzen.
Facebook
Pinterest