Politikusok
A leváltott vezetőt általában olyan személlyel pótolják, amilyen pár évtizeddel korábban ő maga is volt.
Az is szükséges, hogyha aztán egy politikus a közvéleménynek nem tetszik, akkor azt a politikust ki is lehessen dobni. Ettől lesz felelős a politikus.
A nemzetek egészségéről szóló legfontosabb döntéseket férfiak egy szűk csoportja hozza vagy nem hozza meg, titokban.
Egyes politikusok és hatalmasságok csak annyit látnak a világból, ameddig a kezük is elér. És sajnos nem a szemükkel van a baj.
Mindig sajnáltam kicsit a politikusokat. Valakinek őket is sajnálnia kell, nemde? Az élet összes területével kapcsolatban tisztázniuk kell magukban, hogy mit hisznek - ami önmagában nézve elég kemény dolog -, aztán egész életükben ehhez kell tartaniuk magukat.
Egy ügyes államférfi nem arról beszél, amit ő maga szeretne hallani, hanem arról, amit a nép.
Az ember félelemmel néz az ismeretlenre, és a politikusok gyorsan megérzik, hol húzódik az a határ, ahová már nem követik őket az emberek, értsd a választók, mi az a változás, ami már túl gyors a népnek.
A pénz túl fontos és veszélyes dolog ahhoz, hogy elköltését politikusokra bízzuk.
Sokkal egyszerűbb egy üzlet tulajdonosával tárgyalni, mint egy alkalmazottal, aki jövőre már valószínűleg nem is lesz a cégnél; ugyanígy jóval könnyebb egy zsarnok szavában bízni, mint egy törékeny, választott politikuséban.
Azoknak, akik a politika tüzénél sütögetik pecsenyéjüket, óvatosnak kell lenniük. Ők idehaza egyszerűen nem élhetnek nagy lábon, főként ismert emberként nem, mert mindig akad egy kamera, egy telefon, egy rosszakaró vagy egy rácsodálkozó állampolgár, aki rögzíti, hogy hol járnak, mit tesznek éppen. Egyetlen fotó vagy pár másodperces videó sokkal inkább okozhatja a bukásukat, mint megannyi parlamenti vizsgálat és újságcikk. Ez a nyerészkedő politikusok szomorú valósága: hiába pihen mesés vagyon a svájci bankszámlájukon, hiába vettek meg strómanokon keresztül egy fél megyét, az ő nevükön soha semmi nem lehet, és a gazdagságukat is csak ott élvezhetik, ahol senki sem látja.
Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.
A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.
Vagy a politikáért él valaki, vagy a politikából. A politikából, mint hivatásból él, aki arra törekszik, hogy tartós bevételi forrássá tegye, a politikáért, akinél nincs így.
Facebook
Pinterest