John Vermeulen
Különös, hogy őrzik a házak az emberek múltját (...). Sokszor úgy tűnik, az ember már rég eltemette az emlékeit, aztán egy ház, ahol valaha lakott, újraéleszti őket.
Akár ezer meg ezer gyanúsítás sem bizonyíték, csak feltevés.
Többnyire pontosan tudjuk, hogyan használjuk a tudásunkat, azt azonban egyáltalán nem tudjuk, hogyan értsük meg azt, amiről nincs tudomásunk.
Az élet olyan, mint egy gyermekingecske. Rövid és általában szaros.
A csillagod most oly fényesen ragyog, hogy bármely kísérlet, amely arra irányul, hogy elhomályosítsa, csak azt eredményezheti, hogy még jobban tündököljön.
Mint a legtöbben közületek, én is sírva jöttem a világra, míg körülöttem mindenki nevetett. Nos, elégedett leszek, ha nevetve hagyhatom el ezt a világot, míg körülöttem mindenki sírni fog.