John Vermeulen

Nem győzhet le az ember valamit, ami ezerszer erősebb és hatalmasabb nála. A tűzzel szemben az ember egy hangyánál is kevesebbet ér. Akárcsak a tengerrel szemben.

A kíváncsiság szüli a tudást.

A tekintély sokszor együtt jár a szellemességgel.

Az akarat nem más, mint önámítás, hogy az ember változtathat valamicskét a sorsán.

A pokolból nincs menekvés. (...) Bár bizonyos tekintetben a földi élet is pokollá válhat, ahonnan nincs menekvés.

Egész életünket kőből emelt falak között töltjük. (...) Egy idő után az ember maga is kővé dermed. A gondolatai mindenképpen. Csak meg kell nézni a városi polgárokat, akik soha nem mennek a városfalakon kívülre: csupa-csupa kő. Nem is nevetnek soha, mert akkor szétrepedezne az arcuk.

Ha nem sikerül úgy visszaadni valamit, amilyen az a valóságban, megpróbálhatod úgy is megfesteni, ahogyan te elképzeled. Ez olykor egészen rendkívüli atmoszférát teremt. (...) És a legjobb az egészben, hogy ily módon elkendőzheted a saját hiányosságaidat.

Ha a tanítvány nem tudná túlszárnyalni a mesterét, soha nem lépnénk előre.

Szaporodjatok és sokasodjatok, monda az Úr. De az csak a Sátán műve lehet, hogy elfelejtette hozzátenni, hogy ez a szaporodás mértékkel történjék. A Teremtő arra int bennünket, hogy mindenben találjuk meg a helyes mértéket, csak éppen ebben az igencsak fontos dologban nem. Az adott pillanatban tehát valaki nyilvánvalóan elterelte a figyelmét, és ki más lenne képes ilyesmire, mint a Gonosz maga?

Ha a mennyország tele volna, maga is pokollá válna.

A gyerekekkel pontosan ugyanaz a helyzet, mint a felnőttekkel, némelyikük szeretetre méltó, a legtöbbjük kiállhatatlan. Jó lenne tehát, ha válogathatna az ember, de a sajátjait nem választhatja meg, azt kell elfogadni, akit az Úr és a feleséged adott. Na igen... én pedig nem vagyok híve a szerencsejátékoknak, tudhatod. Főként, ha ilyen nagy a tét.

Olykor éppen a látszólag visszataszító dolgokban rejlik az igazi szépség... ha az ember képes rá, hogy felismerje.

Nem a külső burok az érdekes, azt bárki láthatja, akinek van szeme. A mélyen megbúvó belső mag kihámozása az, ami hihetetlenül izgalmas.