Kembe Sorel-Arthur

Azt gondolom, hogy meg kell érteni azokat az embereket, akik más kultúrát is hordoznak magukban, nem csak a magyart. Ha nem értjük meg őket, akkor azokat a magyarokat sem érthetjük meg, akik különböző okokból elhagyták Magyarországot és külföldön kezdtek új életet.

Afrikában a hátrányos faji megkülönböztetés egyedül és kizárólag az árakban nyilvánul meg, egy igen egyszerű és érthető logika alapján. Ha fekete vagy, olcsón kapsz mindent. Ha fehér vagy, és volt pénzed idejönni, akkor tudsz többet is fizetni.

Minden Homo sapiens hajlamos a rosszra, a dolog onnantól már csak azon múlik, hogy ki milyen körülmények között szocializálódik. Az, hogy fekete, fehér, sárga, arab, cigány, zsidó vagy hupilila valaki, egyáltalán nem számít. Csak az számít, hogy soha semmilyen ideológia miatt ne bélyegezzünk meg senkit.

Aki kívülről jön, az bevándorló. Legyen bármilyen tehetséges, bármilyen okos, vagy találja fel bármelyik halálos betegség ellenszerét. Ha az ember ezt tudomásul veszi, akár egészen jól is érezheti magát ebben a közegben. Ha viszont nem veszi tudomásul, akkor jobb, ha hazamegy, mert egy idő után egész biztosan xanaxon fog élni.

Az "ártatlan kis csipkelődések" és az esetenkénti komolyabb mondatok pont úgy viselkednek, mint a kosz. Egy ideig ragadnak, utána már csak kopnak.

Ha valakit folyamatos kudarcok érnek, és nem elég erős egyéniség, hamar a béka segge alá kerül a lelkiállapota. Utána meg már jön a lavina. Ha párkapcsolatban él, akkor otthon fagyos lesz a hangulat. Ha fagyos a hangulat, akkor a nő nem érzi magát nőnek, a férfi pedig férfinak. Ha ez bekövetkezik, akkor általában a munkába menekül az ember, amit előbb-utóbb rosszul fog végezni, és elveszti azt is. Szép kis spirál, nem igaz? És milyen sokan benne vannak!

A politikusok Afrikában vagy korán halnak, vagy pedig politikai menekültként élik le az életüket valamelyik svájci vagy francia kastélyukban.

Nincs tipikus magyar. Aki fehér, az sem feltétlenül Árpád oldalán lépett be a Kárpát-medencébe. A magyarság szerintem olyan kérdés, ami belül dől el. Az az ember, aki Magyarországon járja végig az iskolarendszer összes lépcsőfokát, és még magyarnak is érzi magát, az lehet hupikék színű, akkor is magyar. Mert annak érzi magát, magyar az identitása.

Milyen furcsa! Ha valaki tényleg tesz valamit, az smafu, de ha valami igazán nagy baromságot csinál - még ha csak elméletben is -, azt aztán mindenki megjegyzi.

A múltat már nem lehet visszacsinálni, ezért a múlt hibáiból tanulva talán ma tudunk tenni annak érdekében, hogy a jövőben gyermekeink már ne éljenek át hasonló helyzeteket.