Csepeli György

A lokálisan kötött demokratikus politikai rendszerek időtávlata nem több mint négy év, miközben a kihívások, melyekre reagálniuk kellene, időben és térben határtalanok. A tekintélyelvű rendszerek látszólag jobb helyzetben vannak, hiszen vezetőiket nem kötik rövidtávú érdekek, de képzelt szuverenitásuk bódulatában nem kooperálnak senkivel. A demokratikus és az autoriter politikai rendszerek, különböző okokból ugyan, de egyaránt képtelenek a párbeszédre a jövővel.

Nem várható el, hogy mindenki mindent megértsen. A tudás egyenlőtlenül oszlik el a társadalomban, kevesen vannak, akik sokat tudnak, és sokan, akik keveset tudnak. (...) Az érzelmi intelligencia viszont egyenletesen oszlik el a társadalomban, akár a félelem, akár a remény érzéseiről van szó. Az a jó kommunikáció, amely a pozitív érzésekre alapozva teremti meg a befogadói közösséget.

Pánikhoz tömegek kellenek. A tömegben az egyén elveszti önmagát, egyedi történetét, visszazuhan lelkileg a nyelvelsajátítás előtti életkorba, ahol a korlátlan örömvágy és a kielégülés elmaradása miatti frusztráció volt az úr.