Jordán Ferenc

Nem lehet az őserdőről úgy beszélni, mintha mi építettük volna a kiskertünk végébe, hogy aztán egy szép napon arra ébredjünk: hülyeség volt, inkább mégis teniszpálya kellene oda.

A sokszínűség (...) nem azért fontos, hogy a biológus fel tudjon sorolni hétszáz lepkefajt. Fajok pusztulnak ki mindig, ezzel semmi gond nincs - egészen addig, amíg van több, amely ellátja azokat a funkciókat.

Egyetlen fajra sem mondanám, hogy nyugodtan kiirtható. Nem lehet büntetlenül elpusztítani bármit, az ugyanis, még ha előre nem is tudjuk, hogyan, de hathat az egészre. Ez a mostani idők egyik legnagyobb tanulsága.

Utazol a repülőn. Fölnyúlsz, kiveszel egy szegecset. Mi történik? Valószínűleg semmi. A mögötted ülő is kiszed egyet. Semmi. A harmadik és a negyedik is. Egyszer csak lesz egy pont, egy utolsó szegecs, amikor már nem bírja a szerkezet, szétesik, lezuhan és mind meghaltok. Addig azonban viszonylag stabilnak látszik minden, mókás dolog szegecseket gyűjtögetni. Ilyenek az ökológiai rendszerek is. Nagy a tűrőképességük, sokat bírnak, de ha azt a bizonyos utolsó szegecset kivesszük, iszonyatosan gyors a szétesésük is. Onnantól az összeomlás visszafordíthatatlan. Mi, emberek jó ideje szedegetjük ki a szegecseket ebből a gépből, s azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lám, csomóan kivettek előttünk is egyet-egyet, mégsem lett semmi baj.

Kiirthatjuk hétfőn az elefántokat. Nem nagyon fog történni semmi. Kedden a flamingókat. Szerdán a gilisztát. Egyszer csak összeállnak a hatások, és összeomlik az egész, kő kövön nem marad.

Az egyén szintjén persze mondhatjuk, hogy senki ne beszéljen bele, legyen-e gyerekünk. Nekem is van három. A nemzet szintjén is mondhatjuk, hogy fogy a magyar, ez így nem jó, szaporodjunk. Világszinten viszont tényleg túl sokan vagyunk. Sok okos ember kellene ahhoz, hogy kitaláljuk, ezt a három szintet hogyan lehet integrálni, egy nevezőre hozni. Nem politikusok. Ők mindig egy szempont mögé fognak beállni.

Nagyon könnyű nemzetinek lenni. Nagyon könnyű globalistának lenni. A nehéz feladat az, hogy összeboronáljuk az ellentétes szempontokat.

Ha építes egy 3000 emeletes házat és imbolyog már a teteje, de úgy döntesz, hogy felhúzol rá még háromszáz emeletet, mert van kereslet azokra a lakásokra is, akkor ne csodálkozz, ha a 3124. emeletnél összedől az egész.

A közösség szabálykövetése bizony függ az általános moráltól. Az pedig többek között az elit példaadásától.

Túl merevek vagyunk. Aki rugalmasan gondolkodik, az nem panaszkodik, hanem gondolkodik és cselekszik, alkalmazkodik.

Nem lehet úgy innoválni, hogy ott állnak a hátad mögött és nulla-huszonnégyben azt üvöltözik a füledbe, hogy "Innoválj, innoválj!". Jó, majd innoválok, de ha minden nap ezt üvöltöd, akkor inkább majd kicsit később.

Elegánsabb, finomabb dolog alulról megnevelni társadalmat, de felülről gyorsabb és hatékonyabb. Nincs időnk 8 milliárd embernek elmagyarázni mindent, majd egy generáció múlva megint elölről kezdeni.

Szép dolog környezettudatosra nevelni a gyerekeket, ha tízből kilencnél sikerrel jársz, hatalmas eredmény, de az a tizedik, na, az lesz a főállású erdőirtó. Mindig lesz, aki kijátszaná a szabályokat és azon akar meggazdagodni, hogy a jóhiszemű, rendes emberek alól kihúzza az erdőt.

Ahol nagy esemény egy faluból átbiciklizni a másikba, ott a vírus szenved. Ahol unalmukban Balira röpködnek az emberek, ott viszont szinte provokálják a kórokozókat.