Falus András

Elképesztő, öngyilkos felelőtlenség az emberiség ún. "civilizált" világának részéről, amit Földünkkel, a bioszférával és annak globálisan értelmezendő módon a mentális, etikai értékeivel, a pszichoszférával művel. És oki tényezőként most nem a 7,5 milliárd emberről, a túlnépesedésről van szó. A földi bioszféra anyagi értelemben bőségesen képes lenne eltartani az emberiséget, ha tudatosan őriznénk, ha tervezett óvatossággal és az etikusan alkalmazott tudomány felhasználásával bánnánk vele. Nem szeretnék álnaivnak látszani, erre mondja szomorúan az angol, hogy wishful thinking, azaz ábrándozás.

A tudomány nem bizonyítékokkal, különösen nem végső bizonyítékokkal, hanem modellekkel halad előre. Jobbakkal, gyengébbekkel, tartósabbakkal és gyorsabban elvethetőbbekkel.

Az evolúciónak nincs ideológiája. A politikai szimpátia, a világnézet és egy tudományos elv elfogadása nem egymásból következő elemek.

A valódi tudomány korrigálja magát. A politikai közéletben azonban nagyon ritka az olyan, hogy bocs, tévedtem, elnézést!

Nem egymással vitatkozunk, hanem az általunk interpretált másikkal.

Veszélyek vannak, de a gondolkodás nélküli elutasítás nem megoldás. (...) Nagyon sok zöld túlzottan is zöld, és zsigerből elutasít mindent. Elsőként azt mondják, káros, ha ezt nem tudják bizonyítani, azt, hogy felesleges, ha ez sem állja meg a helyét, azt, hogy csak a gonosz multinacionális cégek nyomják a dolgot és ők keresnek rajta.

Nem szabad kizárólag sémákban gondolkodni. Ez a tudományos gondolkodás lényege. Az újszerűség.

Mai társadalmunk egyik legtragikusabb, legrombolóbb rákfenéje a korrupció és az azt egyre gyakrabban arrogáns "félrenéző" cinizmusával legitimáló hivatalosság. (...) Lehet távolról utálkozni, de még jobb lenne, és ez a személyes dolgunk, és utódaink iránti felelősségünk, hogy ezek ellen is minden lehetséges módon, íratlan etikai és írott jogi szabályzással fellépjünk.