Politika
A polgár, ha lop, rabol, gyilkol:
jogaitól megfosztják, bezárják.
Az állam, ha lop, rabol, gyilkol:
övé a győzelem, megcsodálják.
A soha meg nem lévő szavazó bizalma könnyebben elnyerhető, mint a mélyen csalódotté. Ez utóbbi megbántva, átvágva érzi magát, őérte sokat kell küzdeniük a politikacsinálóknak, hogy ismét hinni tudjon bennük.
A nyugati átlagszavazó alultájékozott és közönyös, nem csoda hát, ha a modern politika az ő megtévesztéséről szól. Ebből egyenesen következik, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy mit tudnak az emberek a politikáról, hanem hogy mit nem. Egy lépéssel közelebb is jutunk így ahhoz, hogy miért fölösleges racionális érvekkel fárasztani magukat a politikusoknak, és miért érdemes inkább az érzelmekre hatni.
A politikai kampány nem egy értelmiségi műfaj, mert az a látszatról, a hiedelmekről, a vágyakról szól, és nem morális kérdésekről, és néha a legidiótább okok miatt választanak meg egy-egy jelöltet az emberek.
Az előcsalogatott és felfűtött negatív érzelmek tudják egy családdá, egy politikai közösséggé kovácsolni az embereket. És innen már csak egy lépés, hogy szembekerüljenek bármely más közösséggel, például a külföldiek, idegenek, a menekülők közösségével - ha ezt a politika úgy akarja.
Annak, aki egy rendszert megbuktat, felelőssége van azért, hogy mi jön utána.
Amit egy briliáns és az amerikai politika iránt érdeklődő tizenhat éves tűpontosan lát, azt egy hetvenéves, okos és az amerikai politikában évtizedek óta mélyen benn lévő amerikai kibékíthetetlenül másképp látja; nem azért, mert máshonnan jönnek, hanem mert egy másik univerzumban élnek, ugyanazon a Földön. Mást jelentenek a szavak: "jog", "oroszok", "hírek", "újság", végül mást az egész politika is - nem a pillanatnyi ellentétek ügyes elrendezését, hogy békésen tudjunk együtt élni, hanem élet-halál harcot, melyben csak egy maradhat, inkább mi, mint ők, bármi is legyen a mi és bármi is az ők.
A politika a jövő megszerzésének versenye, ennek a szabad nyilvános beszéd az eszköze.
A demokratikus politika nem érdemet, hanem karizmát; nem okosságot, hanem retorikai képességet jutalmaz.
Ma már nem gondolom azt, hogy az általános választójog egy helyes és jó intézmény. Ma már nem gondolom azt. Én ma már azt gondolom, hogy igenis kellene egy intellektuális cenzus. Nem túl magas. Ez nem elitizmus, tehát én nem egy elefántcsonttoronyból nézek lefelé, és azt mondom, hogy aki nem ismeri Kantot (...), az ne szavazhasson. Nem erről van szó. Csak mérjük fel, hogy tudja-e, hogy miről szavaz! Csak ezt mérjük föl! És hogyha azt látjuk, hogy nem tudja, miről szavaz, akkor kap négy évet, hogy megtudja, és addig nem szavaz. És ebben semmi antidemokratikus nincs. Ez nem antidemokratikus. Ez a társadalom önvédelme.
Minél nagyobb a távolság az uralkodók és az alattvalók között, annál kevésbé érvényesek a döntéseik azok számára, akikre vonatkoznak.
Facebook
Pinterest