Politika
Az egész népet sohasem lehet megfogni és képviselni - nem utolsósorban azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem marad ugyanaz: a polgárok meghalnak, új polgárok születnek. Ám mindig erős a kísértés, hogy valaki azt állítsa, ismeri a népet mint olyat.
Furcsa idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne.
Alapvetően téves az az elképzelés, hogy az erkölcsös politika erkölcsi kompromisszumokkal is célt érhet. Úgy nem lehet eljutni északra, ha közben dél felé megyünk, mindegy, milyen pici lépésekkel haladunk is.
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
A tisztességes embereknek azért kell politikával foglalkozniok, mert különben ezt teljesen kisajátítják a gonosztevők.
A hatalmi játszmákban a szövetségek és az ellenszövetségek nagyon képlékenyek, a pillanatnyi érdekek formálják őket.
Itt harmincévenként átírják az életrajzokat és a magyar történelmet. És senki semmiért nem vállal felelősséget. Itt mindent a tatárok, törökök, a németek és az oroszok csináltak, tehát mi se közösen, se egyénileg nem vagyunk felelősek semmiért.
Akik paradicsomot ígértek nekünk a Földön, sohasem teremtettek mást, csak poklot.
Az ígérgetés a jelöltek dolga, a rátermett vezetők viszont beváltják ígéreteiket.
Egy demokráciában a királyok, a nemesek vagy az értelmiségiek ne határozzanak el semmit. Döntsön a nép. Hibázni fog, de azért maga lesz felelős.
A politika olyan, mint egy malom, amelybe mindennap vinni kell az őrölnivalót. A politika éhes malom és telhetetlen. Talán ez az alaptörvénye.
Csakúgy, ahogy a magvak növényekké fejlődnek, a gyerekek pedig felnőttekké válnak, egy-egy társadalmi rendszer is felnevelhet egy másikat. Csakúgy, mint a biológia, a történelem is követi a természet törvényeit. A feudalizmus kapitalizmussá fejlődik. A monarchiák demokráciákká.
Facebook
Pinterest