Politika
Ahol joga csak az erősebbnek van a mindennapi életben, nem csodálkozhatunk, ha a politikai viszonyokat is ez a felfogás határozza meg, és hogy nincsenek elegen, akik tiltakoznának ez ellen.
A kormány egy szükséges rossz. Legyen belőle olyan kevés, amilyen csak lehet. Legyen belőle annyi, hogy az egészen világosan veszélyes helyzeteket kiküszöbölje. Megvédjen túlzásoktól. Ezenfelül minél kevesebbet csinál, annál inkább dicséretre méltó.
A szórakoztatóipar mindig sokkal erősebben magán viselte az adott kor társadalmának, politikájának, kulturális fogyasztási szokásainak (és még sorolhatnám az értelmezés és kiértés dimenzióit) lenyomatát, mint a drámai művészetek. Utóbbiak valahogy kivonták magukat ennek vérbe ivódása alól - gondoljunk csak az absztrakcióra -, előbbiek viszont jellegükből fakadóan szerves részei lettek, az itt fellépők magánemberként és előadóművészként megélt hétköznapjai erősen olyanok voltak, mint az a kor, amelyben élniük adatott.
Elegánsabb, finomabb dolog alulról megnevelni társadalmat, de felülről gyorsabb és hatékonyabb. Nincs időnk 8 milliárd embernek elmagyarázni mindent, majd egy generáció múlva megint elölről kezdeni.
A választók elvárásával ellentétben a rendkívüli helyzetek nem semmisítik meg a politikai logikát, csak ennek elrejtésére ösztönzik a politikusokat.
Járványhelyzetben bármerre mozdulunk, a legfontosabb, hogy egységesen cselekedjünk. Fogadd el, hogy fönt kiválasztottak egy modellt, és reménykedj, hogy működik, s ha nem, váltanak, és az majd fog működni, ha az sem, akkor a harmadik, vagy negyedik bejön. A legfontosabb, hogy csináljuk, amit mondanak. Ne kötözködj, ha túléltük a vészt, majd elemzünk.
A politikában a legnagyobb illúziók egyike, hogy az örökkévalóság számára építünk.
Ha az elit csak szolgálja a közösséget, de vele vitatkozva nem jár előtte, akkor jövőkép nélküli lemaradó, a politika prédája lesz.
A valóság nem létezik többé, szabad a vásár, semmit sem kell rejtegetni, besúgókra sincs szükség, mert mi magunk vagyunk a besúgók, még akkor is, ha nincs mit besúgnunk.
Sem az irodalomban, sem a politikában egy ember mindent nem bírhat, s ki mindent akar bírni, erőszakot követ el saját tehetségén.
A terrorizmusnak (...) a túlreagálása sokkal nagyobb veszélyt jelent a biztonságunkra, mint maga a terrorizmus.
Mást sem látni a budikban, mint politikai jelszavakat. Ez mindig annak a jele, hogy egy ország elindult lefelé a lejtőn. Már kakálás közben is csak a politikán jár az emberek esze.
Facebook
Pinterest